Van olyan dolog a szüleidről, ami miatt undorodsz, haragszol rájuk?

Anyám egy alkoholistának vállalt gyerekeket húszévesen a kb. semmire (már az én születésemkor is voltak balhék, tudta, hogy alkesz, de azért még harmadikat is szült), aztán nyilván utálták egymást, elváltak, apám lelépett, elzüllőtt, gyerektartást soha nem fizetett, mi meg végignyomorogtuk az egész gyerekkorunkat egyedülálló szülő gyerekeként, és még anyánk is depressziós lett az elcseszett élete miatt, igy rajtunk vezette le a stresszt.

Borzalmad volt. Szeretetlen, nélkülöző gyerekkor. Sokáig gyűlöltem, de megszakítottam hamar a kapcsolatot, 10 éve nem beszélünk, azóta már csak a közöny maradt.

Na jó, hazudok. Mikor látom, hogy másnak szerető, támogató család jutott, akkor most is feljön néha, hogy haragszom rá, mert elcsezte az életem ezen részét.

1. Apam alkesz, eleg gaz.

2. Anyam ehhez az alkeszhez ment hozza, es szult neki ketto gyereket is. Ok nem valtak el, 40 eve egyutt vannak, katasztrofa. Anyam azt hiszi, apam valtozott, apam meg semmi rosszat nem lat abban, hogy amint anyam kiteszi otthonrol a labat, mar bebaszik otthon/elmegy kocsmaba.

Alkohol.

Mindkettő kemény alkoholista.

Fizetésüket két hét alatt eltapsoljak, után jön a sírás rivas.

Aztán a kiabálás, hogy nem segítek nekik, szégyelljem magam.

De már túl vagyok rajta, uvoltsenek csak, úgyse adok nekik pénzt, mert nem érdemlik meg.

Anyám, apám váltva ittak. Ha apám hirtelen megjavult mondjuk egy évig nem ivott, anyám kezdett rá.

Anyám halála előtt nem sokkal sérült ki, hogy zugi gyógyszer függő volt.

De még az ettől is nagyobb undort az váltotta ki, hogy egész gyerekkoromban hallgatnom kellett, ahogy szexelnek.

Nem, nem a másik szobából, mert egy kib*ott, összkomfort nélküli putriban nőttem fel, és egy szobában aludtunk mind a négyen. Borzalmas.

Apám már halott, de amíg élt eg undorító, legalja mocskos alkoholista proli volt.

Eleve mentálisan zavart, tanulatlan, buta ember volt aki értelmi és érzelmi szinten egy gyerek szintjén mozgott. Mellette pedig masszívan ivott, maximum akkor volt józan amikor már a szervezete nem bírta kezelni a mindennapos ivást.

Külsőre eleve lezüllött volt. Fogatlan, elhízott, soha nem fürdött, hetekig mászkált ugyanabban a szaros, mocskos ruhában. Konkrétan egy állat volt.

Anyámat pedig azért gyűlölöm, mert egy ilyennek szült két gyereket, miközben végig tudta, hogy alkoholista.

+1 anyámra: miután apám meghalt teljesen megváltozott, de sajnos nem a jó irányba. Gondolom rájött, hogy az egész életét egy alkoholista mellett pazarolta el és most igyekszik "élni". Amivel önmagában gond nem lenne, de ez a személy már nem az anyám.

Eleve tett vad kijelentéseket, például minden problémámra, felnőttkori zavaromra az volt a válasza, hogy "már rég túl kellett volna tedd magad ezen". Máskor kijelentette a jelenlétünkben, hogy "kellene a francnak gyerek, ha újrakezdeném". Hát kösz.

Folytatás: anyám rettentően elengedte magát, nem fürdik, nem takarít, büdös, koszos. Hangosan böfög, fingik, csámcsog. Ezek mind alapvető kulturális hiányosságok.

Próbáltunk segíteni rajta amivel csak minket is lehúz, mert az volt mindig a célja, hogy magához láncoljon minket. Például többször kérdezte, nem-e költözöm haza, stb.

Lakást vettem első gondolata az volt, hogy majd ő felköltözik hozzám, utána is voltak ilyen próbálkozások, hogy ott aludna, lekéste a vonatot, vigyem haza stb.

Szintén anyám:

Régen volt, hogy telefonáltunk, meséltem neki akármiről erre elkezdett baromi hangosan ásítozni. Nyilván nem esett jól.

Mindig keres, hogy találkozzunk stb. Legutóbbi találkozásunk arról szólt, hogy magáról beszélt, közben végig a telefonját nyomkodta, csinált rólam pár fotót amit azonnal posztolt is, hogy "kicsi fiacskámmal". Majd közölte, hogy kimegy telefonálni, mert találkozik valakivel és meg kell beszélni, hogy hol, mikor...

Kinek kell ez?

De miért tartjátok a kapcsolatot ilyen szülőkkel felnőttként?

Az elsőt kivéve, aki leírta, hogy nem, nekem az jön le,,mindenki más beszél, kapcsolatot tart az alkesz, bántalmazó szüleivel.