Kaptam egy kiskutyát, de nem szeretném és én vagyok a hálátlan?

Kb. 15 éves korom óta vágyam egy toy uszkár.

Igen, tudom, drága, de ezt a fajtát szerettem volna nagyon 10+ éve már. A párommal beszéltünk róla komolyabban, fel is vettük két tenyésztővel a kapcsolatot és nyáron, ősz elején szerettünk volna hazahozni egyet.

Meséltem anyukámnak és a férjének boldogan, ők pedig felháborodtak, hogy minek egyáltalán nekünk kutya, mi ez az új divat, hogy a fiatalok gyerek helyett kutyát vesznek és amúgy is, menjek ki a menhelyre, ingyen hozhatok bármilyen kutyát. Nemes dolog menteni, de én nem szerettem volna, nem éreztem, hogy kész vagyok egy akár lelkileg, akár fizikailag sérült kutyára.

Aztán ezt ennyiben is hagytuk, úgy voltam vele, nem tartozik rájuk, ha így reagálnak.

Március elején volt a névnapom, beállítottak egy kutyával... Ismerős tette fel Facebookra, chip nem volt benne, ők nem tarthatták meg és anyám gondolta, nekem tökéletes lesz.

Kb. fél éves kutya, keverék.

2 hete itt van már, de nem szeretem, nem tudok vele úgy kapcsolódni, ahogy pl. a barátnőim a saját kutyáikkal. Nem szereti, ha odabújunk hozzá, ha evés közben csak a közelébe megyünk, már morog. Ha fel is ugrik a kanapéra, és megsimizném, odakap. Autóba egyáltalán nem lehet tenni, mert ugat, karmolja az ajtót, ablakot. Igazából elvan magában teljesen, ha itthon marad 1-2 órára, akkor sem szalad az ajtóhoz, ha hazaérünk, kb. mintha lenne egy fura antiszociális lakótársunk. Próbálom szeretni, visszük 2-3-szor sétálni, játszanék vele, de semmi.

Mondtam anyukámnak, hogy szeretném, ha elvinnék, vagy magukhoz, vagy keressenek neki egy gazdát. Alapból mi nyárra szerettünk volna kiskutyát, pont azért, mert most a tavasz húzós nekünk minden szempontból. Szerettük volna, hogy lemenjen a hajtós időszak és ne az legyen, hogy szusszanásnyi időnk sincs.

Én nem ilyen kutyát szeretnék, ráadásul szeretném magammal vinni mindenhová, de ezt nem lehet vinni, mert a kocsiban megőrül egy 5 perces úttól is...

Anyám szerint hálátlan vagyok és adjak még időt magunknak, megszeretjük egymást, higgyem el.

Nem tudom, mit csináljak. Menhelyre nem szívesen adnánk be, de ez a helyzet is tarthatatlan.