Hogyan közöljem a mélyen keresztény szüleimmel, hogy én nem érzem magam vallásosnak?

Huszonévesen, vallásos iskolával, bérmálkozással, ministrálással és 20 éven keresztül heti misére járással a hátam mögött jutottam el pár éves gyötrődés után oda, hogy mindez nem őszintén, szívből jött, hanem a környezetemnek való megfelelés miatt. Arra jutottam, hogy nem érzem magam vallásosnak, és ha a közvetlen környezetem nem járt volna folyamatosan misére, én magamtól biztosan nem mentem volna. A családomban mindenki mélyen hívő, így sokáig tartott, mire vettem ehhez a bátorságot, de nemrég elmondtam mindezt a szüleimnek, és azt, hogy mostantól nem tervezek misére járni velük (ez elég komoly és kötelező családi programnak számít).

Akkor úgy tűnt, bár nehezen, de elfogadják ezt, azóta viszont folyamatosan kérdezgetnek, hogy mikor megyek már misére, ugye ezt az egészet nem gondolom komolyan, minek lázadozom stb. Viszont nálam ez egyáltalán nem ellenük szól, nem lázadozni vagy ellenszegülni akarok, egyszerűen így érzek és feleslegesnek és tiszteletlenségnek gondolom megjátszani magam egy ilyen érzékeny és intim témában.

A kérdésem az lenne, hogyan adjam mindezt a tudtukra , hogyan értessem meg velük, hogy ezzel nem megsérteni vagy megalázni akarom őket, egyszerűen csak ezt érzem. Ti hogyan próbálnátok meg beszélni velük erről?

Ha valakinek van hasonló témában személyes tapasztalata, azt külön megköszönöm, ha megosztja!

Előre is köszönöm szépen a válaszokat!