Anyám mindig bűntudatot kelt bennem még a legalapvetőbb dolgokért is. Mit tegyek?

Kicsit kétségbe vagyok esve, és szeretném tudni, hogy más is tapasztalt-e hasonlót.

Az anyám rendszeresen bűntudatot kelt bennem teljesen hétköznapi dolgok miatt is. Például pár perce elmentem pisilni és már azért is mérges lett. Kérdőre vont, hogy miért kell éjszaka vécére mennem, éjszaka aludni kell és nem pisilni és miért kell lehúzni a vécét „három csepp pisiért”, miközben valójában rendesen kellett pisilnem, nem csak három csepp volt.

Sokszor érzem azt, hogy túlreagálja a dolgokat, és emiatt feszélyezve érzem magam otthon még akkor is, ha csak a saját szükségleteimet intézem. Nem csak éjszaka, ha napközben megyek ki vécére, utána meg egy pohár vízért a konyhába akkor egyből üvöltözik, hogy hagyjam abba a járkálást mert rohadtul idegesíti. Azt már le sem írom, hogy egyből feltételezi, hogy kiakarom zabálni a hűtőt és mondja, hogy elég volt a „zabálásból”, pedig a hűtőnek a közelébe se megyek...

Aztán ha valamit leejtek, például a tusfürdőt a zuhanyzóban vagy a szobámban valami apró dolgot, akkor teljesen kitér a hitéből és odarohan leüvölteni a fejem, hogy mégis mit csinálok és miért török el mindent. Hozzáteszem nem szokásom eltörni semmit. Szóval tényleg bármilyen alap dolgot eltudok képzelni és mindenért hibáztat és minősít. Hamarosan már ott tartunk, hogy a levegővételem milyenségéért fog szólni, hogy hagyjam abba mert zavaró vagy nem csak simán nem kéne...

Volt már valaki hasonló helyzetben? Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan lehet kezelni az ilyen típusú bűntudatkeltést anélkül, hogy veszekedés legyen belőle?