Ezek után soha ne is mutassam be a szüleimnek a párom?

A sztori lényege, hogy lett közel négy év szingli lét után párkapcsolatom, a párom mindegy milyen nemzetiségű de nem magyar anyanyelvű, kreol a bőre. Külföldön találkoztunk, semmi vallási vagy egyéb különbségünk nincs. Mindketten 25 évesek vagyunk.

Tök jól megy a kapcsolatunk, egy ideig távkapcsolat amíg befejezem a mesterképzésem, de nagyon sűrűn találkozunk.

Anyámról meg apámról annyit hogy mindig is nagyon sok baj volt velük, nem tudtam érdemben beszélgetni velük, érzemileg számítani rájuk. Természetesen barátaik nincsenek vagy ha van évente pár vendég ő náluk is érzed hogy nem kívánatos személyek. Sikerült már mindenkit maguk mellől elmarni. Van egy bátyám de annyira toxikus hogy vele teljesen megszűntettem a kapcsolatot. Rengeteg veszekedésem van/ volt velük, minimális kapcsolattartásom van velük de néha vágyok az otthoni ágyamra/ kutyám stb. Néha pihenni.

Az egyetlenek a barátaim akik tiszta szívből örülnek nekem.

Anyámék elég erősen kormánypártiak (már bocsánat mindenkitől) ha ez nem is lenne elég az agresszív véleménnyilvánításuk, brain wash, gyurcsányozás az M1 előtt, még mellé rohadtul idegen gyűlölők, homofóbok is.

Azt hittem ez enyhült mióta találkoztak a külföldi barátaimmal, akik közül szintén volt olyan, hogy nem fehér a bőre.

Az én párom kreol bőrű, nem fekete. Diplomája van, normális munkahelye. Eus passportja is van. Apám reakciója az volt rá ma a semmiből (ezt az infót anyámtól tudja hogy van barátom, tehát lehet összeültek szörnyülködni) ő nem kiváncsi a barátomra, ne hozzam ide bemutatni, mert én még arra se voltam képes hogy egy magyarországi MAGYAR párt találjak magamnak. Meg hogy biztos csak a méretei miatt vagyok vele együtt… és hogy van egy két barátja azoknak a gyerekei is ilyen “feketéket” választottak.

Ez a szüleim fogadtatása a páromra, aki egy cuki mosolygós srác, tanul magyarul hogy tudjon velük legalább 5 mondatot beszélgetni. Ilyen fogadtatást és idegengyűlöletet kapott a saját szüleimtől, akik sose találkoztak vele, még esélyt se kaphatott hogy megismerjék.

Persze az természetes hogy rhadjak meg ha idehozom ezek után a barátom, de mégis: hogy lehetnek ilyenek a szüleim? Szüntessem meg a kapcsolatot velük?

Szegény barátom szülei tárt karokkal várnak engem, egy szót se beszélek a nyelvükön én mit mondjak neki?

Hogy az én szüleim a bőröd és amiatt mert nem beszélsz magyarul nem látnak szívesen?

Egy világ tört bennem össze🥺🥺🥺

Keresztanyum normális, sírva hívtam fel őt és ő neki is megvan a véleménye anyámékról, döbbenettel vette ezt és azt mondta hogy ő meg nagyapám nagyon szívesen megismerné őt

Mit tegyek?