Miért lesznek egyre ellenszenvesebbek a szüleim, ahogy idősödöm?

Saját élmény:

Szüleim mindig is "érdekesek voltak". Ahogy önálló életet kezdtem, kezdett kinyílni a szemem (az egyszerűség kedvéért csak anyuról írok):

*Nem normális, hogy iskolából/munkahelyről a lehető legrövidebb úton haza, utána nem megyünk ki a lakásból

*Nem az én memóriám rossz, anyu "emlékszik másképp" azokra a dolgokra, ami neki nem tetszik

*Nem rendetlenül öltözöm, hanem anyu bármibe beleköt, ami rajtam van

*Nem rendetlen a hajam, anyu valamibe bele akar kötni (akkor is hosszú, ha éppen a fodrásztól jövök)

*Amíg dolgozott, azt mondta azért nem megy orvoshoz, mert úgy is talál valamit, amivel kiírhatja betegállományba, nem pedig azt, hogy fél elmenni az orvoshoz.

Szerintem nekem lehet, hogy egy kicsit több jutott, de minden családban vannak olyan jellegzetességek, amit az életed során veszel észre és kiderül, hogy nagy gáz.

Nem tudom mit értesz ez alatt. A viselkedésük az, vagy egyszerűen csak nehezebben viseled el őket?

Én vallom,hogy mindenkinek egy adott korig, akár párkapcsolatban, akár egyedül, de el kell költözni otthonról, így eleve függetlenedik a szüleitől, külön életet tud élni.

Nem törvényszerűen kell mindent megbeszélni, véleményt kérni, eleve másképp látjuk korosztálytól, élethelyzettől függően életünk történéseit.

Ha betartunk egy tisztes távolságot, de mivel a szüleink, ezért egy természetes kötődést, törődést, általában kezelhető ez a helyzet.

Én 50+-os vagyok, tehát átéltem ezt a szüleimmel (édesanyám még él), és átélem a gyerekemmel.

Nem akarlak elkeseríteni, de ahogy idősödnek a szülők egyre több nehézség merül fel amit gyerekként általában kezelni kell. Beszűkül a világuk, nagyrészt maguk köré, és követni sem tudják igazán ezt a tempót amit mi ma átélünk.

Nekem pl ebből volt több nézeteltérés a szüleimmel, akik még ráadásul gazdálkodók voltak, tehát soha nem dolgoztak fix munkaidőben,adott szabadsággal, munkatársakhoz, ügyfelekhez alkalmazkodva.

Tényleg nem mindegy az életkor. Kamaszként az ember ráébred a szülei hibáira, a teljes valójukat látja már, a jót és rosszat vegyesen. Vége az idealizálásnak, megfelelni akarásnak.

Középkorúként pedig, megéled a szüleid hanyatlását, a korábbi képességeik elvesztését, a beköszöntő második gyerekkorukat.