Mitévő legyek most?

A múlt héten anyukám elment egy hétre konferencia miatt. Eközben apukám elkezdett hirtelen összepakolni és eleinte azt mondta, hogy a mamához megy mert nincs jól. Nem gyanakodtam még az elején mivel tényleg romlani kezdett az állapota viszont amikor a hétvége közeledett és már alkoholokat vitt el meg teljesen kiüresítette a hálószobát már nagyon rossz érzésem volt. Valamint az estéket is a mamánál töltötte. (nővéremet megkértem, hogy hívja fel apát is meg a mamát is és tényleg ott aludt)

Hiába kérdeztem, a szemembe se nézett és csak a mamát hozta fel vagy leordított, hogy hagyjam. Nagyon feszült volt a maradék pár nap és amikor anyukám hazajött akkor nagyon lehalt volt a ház.

Most hétfőn nem jött már haza napközben apám a mamától és délután tudtam meg hogy, először anyukámnak jelentette be, hogy válni akar aznap este amikor haza ért a konferenciáról. Meg hogy, hétfőn a két idősebbik testvéremmel a városban beültek valahova és elmondta nekik is. Nekem pedig ezt az egészet utólag kellett megtudnom.

Teljesen összetört mert mindig ettől rettegtem kicsiként is és megélni, hogy valósággá válik nagyon felzaklatott. Az is hogy, nem volt képes előttem felvállalni és csak hazudott végig a múlt héten még fájdalmasabbá tette, meg hogy ilyen módon ment el és mekkora fájdalmat okozott anyukámnak, hogy még időt se adott neki megbeszélni.

Nem tudom most hogy lesz az egész és nem tudom, hogy akarok-e vele valaha beszélni még bár nem is keresett engem. Nagyon sok sebet feltépett ezzel a döntéssel és, ahogy utána viselkedett anyukámmal írásban csak rosszabbá tette az egészet. Nagyon fáj most és nem tudom, hogy dolgozzam fel.

Olyan érzés mintha tényleg lemondott rólunk, hogy tényleg nem akart volna változni ahhoz, hogy jobb kapcsolata legyen velünk vagy javuljon a családi helyzet. Mintha tényleg nem értünk volna neki ennyit se.

Bocsánat hogy ennyit írtam ki csak most tényleg valahogy nem érzem valóságosnak az egész helyzetet. Bocsánat tényleg hogy ilyen hosszan írtam