Ilyenkor mit kezdjek anyámmal?

Régóta sejtem, hogy anyumnak vannak a testképével kapcsolatos problémái, világéletemben mániákusan sportolt és sokszor ránk is ránk erőltetette a (szerintem) túlzottan egészséges étrendjét. Ezt úgy értem, hogy az édesség és különböző nasik a házunkba se tehették be a lábukat, ha megtudta, hogy ilyenre költöm a pénzem rendszerint vita volt belőle, de tiltott dolog volt a tej vagy például a rágó is bármilyen mértékben mert "nem egészséges".

Emiatt bennem is kialakult először bulimia, amikor csak tehettem zabáltam magamba a sok szart titokban mert tudtam, hogy otthon nem lehet, majd különböző módszerekkel próbáltam megszabadulni a kalóriáktól. Emiatt híztam valamennyit amit kedvesen mindig meg is említett különböző kommentekkel. Ez később átment abba, hogy betegesen lefogytam és nem nagyon voltam hajlandó enni mert egyszerűen undorottam a saját testemtől. Szerencsére ebből évek után sikerült kijönnöm és azóta elmondthatom, hogy ismét normális a testsúlyom.

Ez inkább ilyen háttér történet volt, hátha segít kicsit jobban megérteni a problémám.

Már lassan hónapok óta hallgatom tőle, hogy mennyire sovány vagyok és hogy még valószínűleg a 6 éves húgom ruhájába is beleférnék, meg hogy ő már nem is tudja eldönteni, hogy melyik ruha kié. Aztán pár nappal ezelőtt beállt mögém a tükör elé és elkezdte fogdosni a vállam, derekam és csipőm miközben arról magyarázott, hogy nem érti hogyan hordok xs-es meg xxs-es ruhákat amikor ugyanakkorák vagyunk (tehát, hogy neki akkor miért kell m-eset), majd ezután megjegyezte, hogy sőt ő még valahol kifejezetten karcsúbb is.

Lehet, hogy én reagálom túl, de engem nagyon felkavarnak ezek a dolgok mert kifejezetten próbálok nem arra koncentrálni, hogy éppen hogyan néz ki a testem, hiszen félek, hogy ha túl sokat törődöm vele akkor újra az lesz mint néhány évvel ezelőtt.

Nehéz elmagyarázni ezt az érzést de azt hallani, hogy mennyire vékony vagyok ugyanúgy tud arra ösztönzi, hogy fogyjak le mégjobban mintha kövérnek hívna vagy éppen magát hasonlítaná hozzám így nagyjából mindegy, hogy mit mond a saját vagy az én testemről annak rossz hatása van.

És nem tudom, hogy mit kezdjek vele mert alapból nem normális az, hogy 45 évesen 2 gyerek után magát a fiatal lányáhoh hasonlítja, de amikor ezt megmondom neki akkor megsértődik.

Csak ignoráljam és próbáljam meg kerülni vagy mit csináljak?