Hány éves korodban jöttél rá, hogy nem szeretnek a szüleid? Mik voltak azok a tényezők, amikből ezt realizáltad? Számodra milyen egy mérgező szülő?

Sajnálom azokat, akik így nőnek fel…

Tudom, nem ez a válasz a kérdésre, de kitartást nektek.

30 felett, amikor elmentem pszcihológushoz.

Anyám az a típus aki mesterien manipulál és mivel egész életemben ezt csinálta, nehezen jöttem rá, hogy ez nem normális.

Keresi azokat a szerepeket amikben mint jótékony, gondoskodó alak jelenik meg, de az egész egy ego trip.

Szereti ha van közönsége, különösen ha ezek általa idolizált emberek.

Szeret intellektuálisabbnak hatni mint ami, kioktatni másokat. Még akkor is, ha nem tud a témáról sokat, vagy egyáltalán semmit.

El tudja játszani a szeretetet, de csak felszínesen, és csak akkor amikor neki ez kedvez.

Sokszor mondd teljesen váratlanul durván bántó, undorító dolgokat, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne és nem érti mi a baj ezzel. Nem tudom eldönteni, hogy hiányzik az empátia vagy direkt élvezi-e ezt.

Egyrészt valahogy mindig rátapint az emberek elevenjére, másrészt meg mindig akkor rúg beléd verbálisan amikor már amúgy is padlón vagy és már védekezni sincs erőd.

Emiatt egyébként már ki is rúgták valahonnan, szóval nem csak a mi kapcsolatunk ilyen, hanem alapból ez a személyisége. És nem egy buta ember, szóval racionálisan tuti tudja, hogy nagyon bántó az amiket mond.

Illetve nem lehet rá számítani privátban. Amíg van közönség, addig előadja magát mint gondoskodó jó szamaritánus.

Aztán abban a pillanatban, hogy kettesben maradsz vele, és ki vagy szolgáltatva neki, bedobja a törölközőt.

Minden az ő érzelmei, ízlése és érdeklődési köre szerint van a családban. Ez nincs kimondva, de ha kicsit távolabbról szemléled, nagyon látszik.

A 30+os testvéreim még úgy öltöznek, ahogy az anyám szerint ízléses. Véletlen pont egyezik az ízlésük.

Véletlen pont mindenki oda akar menni, és pont addig maradni valahol, mint a anyám.

Ha neki jó kedve van, akkor senki nem lehet szomorú. Ha ideges, mindenki hallgasson, ne egyen, ne szuszogjon, ne tébláboljon.

Nem kiabál, nem ütött soha meg, inkább csak nem beszél hozzád. Meg ellened fordít mindenkit, mindig van valami sztori, vagy a semmin kaptad fel a vizet, vagy beképzelt vagy, vagy hálátlan.

Sajnos ilyen szektát épített maga köré, és ezzel tudatosan sakkozik.

Bár már régebb óta voltak észrevételek, de végérvényesen 29 éves koromban nyert bizonyítást, hogy az én anyám egy olyan mocsok nőszemély, mint amilyen az "Amitől félünk" (rendezte: Ari Aster) című filmben van bemutatva.

Eddigre már teljesen széthullott az életem és a karrierem, és amikor teljesen tönkremenve újra fel akartam állni a problémákból, akkor gúnyolt ki nyíltan a mocsok, áruló, férj és családgyilkos pokolkvrva!

5-6 évesen.

Mamáméknál mindig rosszakat mondtak rám az ottani rokonok. Városi buhzee gyerek, minek hozták ide, már megint itt van..hülye, semmihez se ért, nem csinál semmit, miért néz (b+ rajzolnom nem lehetett! Csak nézhettem ki a fejemből, talán ki kellett volna szúrnom a szemeimet is)

Elmondtam anyámnak hogy mi van, nem akarok ide jönni többet, ne hagyjon itt, ő is lehülyézett, ne hazudjak ilyet az anyjáékról. Ha a szeme láttára csinálták, akkor se mondott semmit. Az ottani kölyköknek vett édességet, nekem nem. A barátnői kölykeit mekibe vitte, én kint vártam/ha bementem velük akkor nem rendelt nekem semmit. Ha volt otthon chips vagy csoki - NE NYÚLJJJ HOZZÁ! Azt xy-nak vettem.

Idegenek gyerekeit jobban kényeztette.

Sose kaptam dícséretet se, de mások gyerekeit istenítette. Ha nyertem valami versenyen, akkor se mondott semmit, nem dicsekedett mint ahogy más szülők szoktak.

Mindig csak panaszkodott rám, ha valamit nem is én követtem el, akkor is úgy adta elő hogy én csináltam (pl dugulást csinált nálunk a wcben egy barátnője - én tettem. Az összes szomszédnak elsírta milyen gheci vagyok)

Már 5-6 évesen éreztem, hogy nem szeret ebben a családban senki sem. A szomszéd alkesz faszi többet foglalkozott velem, mint bármelyik rokonom. Ő kertészkedett, galambjai voltak, átmentem és "segíthettem" neki. Biciklizni is ő tanított meg. Nagyon szerettem. Sajnos elköltöztünk, utána nem sokat láttam. Utána nem nagyon volt olyan ember az életemben, akitől szeretetet kaptam, csak 24 éves koromtól a párom.

8

Ez melyik országban történt?