Elvált szülőként, apaként számítotok valami apróbb ajándékra, vagy legalább egy bonbonra, gyerekeidtől a születésnapotokon?

Esetedben, mivel van pénzük bőven, igen, "elvárnám" hogy valahogy köszöntsenek (a többi rokont is, az anyjukat, nagyszüleiket).

Én se köszönteném a továbbiakban őket, max írnék a facebookon.

"Most egész nyáriszünetben itt voltak nálam, így én főztem, mostam rájuk."

mondjuk ez a minimum szülőként, hogy ellátod a gyerekeidet 😅 Ezért nem kell hálásnak lenniük.

A többi persze más kérdés, meg amúgy úgy szinte alapvető, hogy megköszöntöm valamivel édesapámat, édesanyámat.

Kérdés, hogy kitől milyen példát eddig. Mit reagáltak amikor lekommunikáltad feléjük, hogy figyu srácok, ez nem volt szép, nem esett jól.

22 éve váltam el a férjemtől, de a mai napig jelzem a fiamnak, ha az Anyósomnak, vagy a volt férjemnek valami alkalom van. Amíg kisebb volt én vettem az ajándékot nekik, a gyerek adta oda. Most már felnőtt, intézi maga. A férjem sosem szólt neki, hogy nekem, vagy Anyámnak van valami köszönteni való.

A gyerekeid már nem kicsik, gondolom mindenféle kütyüjük van, fel tudnák jegyezni az jeles napokat, ha akarnák. De nem teszik, mert nem érdekli őket, nem ez lett "tanítva", vagy szimplán trehányak.

Én leülnék velük beszélgetni erről és elmondanám, hogy ez mennyire fontos és milyen bántó, amikor le sem xarják az ember fejét,mert nem az ajándék a fontos, hanem a gesztus.

Ha te voltál a lepattanó fél, akkor igen, okolhatnak, ha nem is vallják be. És attól is függ mi váltotta ki a válást. Az sincs kizárva, hogy az anyjuk hergeli őket ellened. Láttunk már ilyet is.

Az becsülendő, hogy nem hagytad magukra őket, mint nem kevés apuci megtette már, de tulajdonképpen ez kötelességed is, ha már megcsináltad.

A helyedben szánnék rá időt, hogy határozottan elbeszélgessek velük arról, hogy mit gondolnak. Talán végre őszintén megnyílnának.

Amikor én voltam ilyen idős, bevallom, nem költöttem a szüleimre, nem is várták el, meg mondjuk nem is volt sok zsebpénzem.

Akkor változott ez, amikor főállásban kezdtem dolgozni.

De ennek semmi köze nem volt a viszonyhoz, mindig is szerettem mindkét szülőmet.

Becsülendő, hogy nem hagytad őket magukra a válás után - de az, hogy főzöl, mosol rájuk, az a minimum kéne, hogy legyen az apjukként.

Kérdés, hogy ment a válás, mi történt. Elképzelhető, hogy téged hibáztatnak. Ahogy az is, hogy ilyenek.

Én is mondtam elváltként a gyerekeimnek, ha a volt férjemnek vagy a szüleinek szülinapja volt, de egy idő után maguktól emlékeztek rá. 16 éves korukban már bőven.