Miért van ez így? Nem lehetne vmit csinálni?

Egyszerűen azt gondolom, teljesen fölöslegesen vagyok itt, mert a saját életem is katasztrofális de még a szüleimét is tönkreteszem, bár fogalmam sincs hogyan.

Nekem nem lehet önálló gondolatom/akaratom stb, mert az ha különbözik, akkor próbálnak meggyőzni, ha kell erőszakkal, ha meg nem megy, akkor nem is foglalkoznak velem.

Anyám állandóan a kívülálló emberekre hallgat, állandóan csak a családban vitatkozik (sehol máshol) és általában vagy idegbeteg lesz, vagy megsértődik. Jobban bízik egy idegenben, mint apámban vagy bennem.

Apám jobb ennél, és sokkal bölcsebb, de hiába ő a családfő, nem tud mit tenni anyám brutális erőszakossága ellen. És sajnos erről senki nem tud, hogy mi folyik itt, mert kívülről úgy tűnik, mintha mi lennék a tökéletes család.

Elegem van ebből, hogy mindennap vmi vita, vmi idegeskedés... Nincs nyugodt pillanatom itthon, és talán emiatt a tanulásom is gyengébb. Persze ezt el nem ismernék soha, állandóan az az indok, hogy "túl keveset tanulok" - szerintem nem a mennyiséggel, inkább a minőséggel van baj, de azt rontják rendesen, hogy minél rosszabb legyen.