Muterom nem tudja megérteni hogy mennyire rettegek a tűktől és teljesen kiborít h semmibe nem tud megértő lenni velem Mitcsináljak h felfogja néha szükségem lenne 1 kis anya lánya foglalkozásra?

Gyakorold az önuralmat. Nem kaphatsz minden miatt egy 10 perces hisztirohamot.

Önuralom, önfegyelem. Odamész, odatartod a karod, közben elfordulsz. És önfegyelmet gyakorolsz.

ha közelebb lennél, most jól megráználak. Egy dolog félni, megint más hisztizni. Anyukádról beszélhetnél kicsit több tisztelettel.

szihomami... neked egy baromi nagy pofon kéne, nem pszichológus, elkényeztetett kis csitri lehetsz. Nyilván oka van a vérvételnek, ha többször is szükség lesz rá, próbálj meg felnőni.

Ha az én gyerekem égetne egy 10 perces hisztivel mert fél másodpercre meszurják, ott helyben bele verem a fejét egy asztalba hogy legyen mért hisztiznie.

Nem orvos kell neked hanem pár pofon.

Édes istenem. Ti is elég jó emberek lehettek, ha mindjárt körbevernétek szegény gyereket. Sosem véletlen, ha valaki ilyen intenzív félelmet él át valamivel kapcsolatban. De tegyük föl, hogy tényleg, csak túljátszotta. Akkor tényleg az a megoldás, hogy a fejét az asztalba veri az anyja? Azért örülök, hogy az én édesanyámnak több türelme volt hozzám, és nekem is van türelmem. Le lehet pontozni, de attól még nem lesz igazad. Amúgy, ha azt gondoljátok nincs igazam nem árt a témában egy kicsit körbenézni.

Egyet bemásolok, hogy ne kelljen megeröltetnie magát senkinek:

Az úgynevezett tűfóbia jellemzői

 Kisgyerekeknél nagyon gyakori a tűtől való félelem. A legtöbben idővel „kinövik” azt, ám mások felnőtt korukban is rettegnek a tűtől. Azoknál a gyermekeknél, akik rettegnek a tűszúrástól, és megfelelő érzéstelenítés, lelki felkészítés nélkül kapnak oltásokat komoly az esélye annak, hogy felnőtt korukban is olyannyira tűfóbiásak maradnak, hogy kerülik a vérvételeket, oltásokat.

 Egyes tűfóbiások túlérzékenyek a fájdalomra. Az ilyen betegek a mások számára szinte fájdalommentes vérvételt vagy oltást is kínzóan fájdalmas procedúraként élik meg.

 A tűfóbia leginkább valamely korai, traumatikus élményre vezethető vissza, melyet gyakran fel is tudnak idézni, annak ellenére, hogy az nagyon korai életkorra vezethető vissza.

Mi segíthet enyhíteni a félelmet és fájdalmat?

 A tűfóbia leginkább a megfelelő helyi érzéstelenítéssel kezelhető. A lidocaine ilyenkor önmagában nem elegendő, hiszen az csak 2-3 mm mélyen érzésteleníti a bőrt. Iontophoresis alkalmazásával azonban akár 1-2 centiméter mélyre is bejuttatható az érzéstelenítőszer.

 Az oltás előtt 30-60 perccel használjon lidocaine és prilocaine tartalmú érzéstelenítő krémet és tapaszt, mellyel csökkenthető a fájdalomérzet. Különösen ajánlott ez a készítmény azoknak, akik túlérzékenyek a fájdalomra. A készítmény hiányában a tűszúrás helyének jegelése is sokat segíthet.

 Próbáljon hárítani, azaz nem igazán gondolni az Ön előtt álló „megpróbáltatásra”! Vigyen magával a rendelőbe iPodot, egy jó könyvet, vagy kérje meg barátját, hogy kísérje el Önt és próbálja meg beszélgetéssel elterelni a figyelmét, gondolatait.

 Végezzen légzőgyakorlatot! A tűfóbiásokra jellemző a gyors, kapkodó légzés, mely súlyosbíthatja a szorongásos tüneteket, fájdalomérzetet. Amennyiben a test feszült, az oltás is jobban fog fájni. Azonban lassú, mély légzőgyakorlatok végzésével ellazíthatja az izmait, így a tűszúrás sem fog úgy fájni!

 Az oltás vagy vérvétel során feküdjön le, és emelje fel a lábait. Ez csökkenti a vasovagalis reflexet, mely a bolygóideg stimulálásával fájdalom, félelem, undor (például vér látványa), érzelmi megterhelés (rossz hír) és nagyfokú kimerültség során ájuláshoz vezet. mindaddig maradjon fekve, míg nem érzi jobban magát, majd nagyon lassan álljon fel.

 Amennyiben fennáll a tű látványára való ájulás esélye, a béta blokkolók alkalmazása a legjobb megoldás. Ezek a vérnyomás szinten tartását segítik, és a szorongásoldó gyógyszerekkel ellentétben szerencsére nincsenek hatással a gondolkodás –és reakcióidőre, így nyugodtan vezethet alkalmazásuk közben is.

Természetes, hogy a tűszúrás valamilyen mértékben fájdalmat okoz, ám az attól való félelem, fóbia mellékhatásai még fájdalmasabbak lehetnek. Ha elkerülhetetlen a tűszúrás, mindig tájékoztassa a nővért és az orvost a tűfóbiájáról. Figyeljen arra, hogy csak ülő vagy fekvő helyzetben szúrják meg, és maradjon a várószobában még legalább 15 percig a procedúra után. A tűfóbia egyes tünetei ugyanis gyakran az injekció beadása után pár perccel jelentkezik csak.

De ezen kívül is van egy csomó cikk ebben a témában, nyilván mindenkinek a fejét az asztalba kellet volna verni...