A szüleim miatt nem lehettem az, aki lenni szerettem volna, van még rá esélyem?

Hasonló szituban vagyok, ráadásul rosszabb, mert nekem nincs munkám...

Én anno bizonytalan voltam, nem tudtam mi akarok lenni, sok mindent el tudtam képzelni. De amik leginkább érdekeltek volna, arra rávágta anyám, hogy abból nem lehet megélni, akkor csak tanár lehetek, vagy ilyesmi. Gazdasági irányba lettem terelve, bíztam benne, hogy igazuk lesz.

Hát rohadtul nem lett, képtelenség protekció nélkül állást szerezni.

Egyébként ha lenne meló, nem szenvednék. Ugyan azóta már nekem is vannak elképzelései, hogy mit lenne jó csinálni, De teljesen újra csakis munka mellett kezdenék. És úgy, ha már van saját lakásom, és nem kockáztatom annak értékét mondjuk egy vállalkozásban...

Egyébként bármit lehet tanulni ennyi éves fejjel is. Éppencsak annyi van, hogy fizetni kell érte és nem ingyenes, mint a tiniknek...

Szerintem ELÖSZÖR beszélj valami ismerös autószerelövel, hogy egy hónapig ott lennél gyakorlaton nála. UTána kiderül, hogy ez egy álom, vagy ténylegesen is tetszene ez a munka. Ugyanis az, hogy vannak modellautóid, meg nézel autós müsorokat, közel sem jelenti azt, hogy az autóSZERELÉS mit szakma is tetszene. Az ugyanis NEM az, hogy nézem az autókat, hanem fizikailag is nehéz, meg elég koszos, olajos munka.

Szóval elöször próbáld ki a gyakorlatban, mielött nagy hülyeséget csinálsz. De ha tényleg tetszik, akkor nem vagy lekésve arról, hogy ezt tanuld. (De arra is gondolj, hogy a legtöbb ember, aki odahozza egy szerelöhöz az autóját, NEM azt akarja, hogy egy NÖ barkácsolja - és adott esetben hiába van papírod, nem foglalkoztat senki.

#4 jó, egyetértek.

Amikor olvastam a kérdést sírtam-nevettem - annyira megérintett. Tengerész akartam lenni, persze, nem lehetett. (olvastam egy norvég tengerészkapitány nőről. Persze, nekik tenger is van hozzá:)

Ha kipróbálod, a tapasztalatok alapján próbáld figyelni érzéseidet. Az, hogy mi lenne jó szerintem folyamatosan alakítanunk kell: nem szabad ragaszkodni semmihez. Nekem sok-sok évnyi kínlódás után, egyszerre kinyílt a világ (mint a nyílt tengeren, az ég és a végtelen tenger - tehát valahol az álmom is teljesült:) Megértettem valamit(aminek lényegét most nem tudom pár szóval elmondani,intuitív élmény) Kell hozzá intuíció: mert a múlt talaján a jövő virágjáról a jelenben kell döntést hoznunk - tehát valójában akkor jó, ha idő és térfeletti tudatból indul a döntés.

"a legtöbb ember, aki odahozza egy szerelöhöz az autóját, NEM azt akarja, hogy egy NÖ barkácsolja - és adott esetben hiába van papírod, nem foglalkoztat senki."

Én ebben azért nem lennék olyan biztos! Persze csak találgatás részemről, de szerintem sok pasi direkt hozzád menni javíttatni.

Biztos több olyan pasi van, aki ha maga nem tudja megjavítani, akkor nem javíttatná meg egy nővel, tuti sokan ennyire büszkék, én aláírom. De tuti nem mindegyik! Szerintem azért lennének számosan, akinek az lenne döntő, hogy egy csajjal konzultálhat még autójavíttatás közben is, hátha becsajozik, és nem a büszkeségén agyalna...

Ha van egy csöpp esze egy autószerelő cég vezetőjének, akkor simán felvenne, és akár veled reklámozná a cégét...

Főleg ha nem vagy ronda...

Annyira szívemből szóltál... Én is autószerelő szerettem volna lenni kiskorom óta, mint a drága nagyapóm akivel mindig együtt bütyköltük a kocsikat! Csak hát lebeszéltek róla, mert nem lánynak való, az összes szexista érvek, meg mégis, mit képzelek, miért lennék én kétkezi munkás... Most nagyon képzett vagyok, de annyit gondolkodom azon, mi lett volna, ha... De sajnos nincs lehetőségem most egy új szakmát tanulni, talán később, ha lesz egy biztos megtakarításom, ha nem veszélyeztetek senkit a döntésemmel.

Egy valami biztos, sosincs késő és ha van lehetőséged, vágj bele. Nem csak a pasiknak van kocsija, én nőként pl szívesebben vinném nőhöz az autót, ha tudnám, hogy jó szakember, szimpibb lenne sokkal mint egy pasi. Én szurkolok neked, hogy megvalósítsd az álmodat!