Apám teljesen tönkretesz. Mit csináljak?

Nagykorú vagyok, de sajnos egyelőre még nem tudok elköltözni, majd ha beindul a karrierem. Addig tűrnöm kell, de már nem megy. Eddig se jöttünk ki, vagyis az nem kifejezés, hogy nem jöttünk ki! Nagyon rossz tulajdonságai vannak. Mindenkit bánt és provokál, anyámat is, de ő elvisel tőle mindent. Nekem viszont ez nem megy. Akárhányszor látja, hogy örülök valaminek, szinte sértésnek veszi és mindig letör, mintha fájna neki az, hogy boldog vagyok. Csak akkor tud hozzám kedvesen szólni, ha ki vagyok borulva és darabokban vagyok. Próbálom kerülni a társaságát, anyám valamennyire véd is tőle, de ebből meg az van, hogy ő vergődik közöttünk, hogy apám agya ne boruljon el és ne bántson állandóan, így már ő is ki van. Állandóan egy asztalnál kell ennünk, mert máshogy apám nem tud belém kötni, mert egész nap kerülöm, meg amikor tehetem, otthon se vagyok.

És most elmesélem a mai napomat. Anyám ma egész nap dolgozott, én suliban voltam és amikor hazajöttem, csak ketten voltunk otthon apámmal. De egész nap olyan gorombán beszélt velem, hogy azt hittem, ott robbanok fel. De nem szólhattam neki vissza, mert félek, hogy elborul az agya és megüt - volt már rá példa. Sütöttem magamnak mirelitet és tök agresszíven odajött, hogy rosszul csinálom, azt hittem, ott tojom össze magam tőle. Leráztam, megmondtam, hogy elég volt, nem kell elmagyarázni. Azért azt még sem engedem, hogy átgázoljon rajtam, hiába erősebb, mint én. Erre ugye sértődés. Utána pár órával beront a szobámba persze csöppet se kedvesebben, hogy pakoljak össze, mert jön a szerelő, mondom jó. És csak mondta, mondta, hogy pakoljak össze, én hiába mondtam, hogy oké, mindent feleselésnek vesz és örülök, hogy nem borult el az agya, hanem inkább besértődött és elment. Én is mentem el otthonról, mert ezt már nem bírtam. És itt még nincs vége. Addig tartott a nyugalom, amíg haza nem értem. Mindig együtt kell ennünk, mert különben balhé van. Leültem velük egy asztalhoz és ott azt csinálja, hogy egész végig nem szól hozzám, de amikor látja, hogy eszem meg az utolsó falatot, mindig elkezd nekem mesélni valamit, amikor tudja, hogy nem vagyunk jóban, nem vagyok rá kíváncsi, de nem tartja tiszteletben. És amikor mondom, hogy mennék, persze sértődés van.

Most megint itt az este, tiszta zaklatott vagyok, a múltkor egyszer hajnali 5-ig nem bírtam aludni:( Már nagyon hiányzik az alvás, hulla fáradt vagyok, de amikor kikészít, sose tudok aludni:( Már előre rettegek.

Nem tudom tovább elviselni az apámat:( Még nincs annyi pénzem, hogy elköltözzek, úgyhogy még várnom kell. De addig hogy csináljam, hogy ne menjek tönkre? És éppen most próbálok kimászni a depressziómból, örömöt keresni az életembe, de amikor látja, hogy örülök és nem vagyok lehangolt, mindig muszáj belém taposnia.:( Így hogy gyógyuljak meg?:( Mi a francot csináljak? Párom nincs, akihez elmehetek, barátaim is alig...senkihez nem tudok elmenni:( Miért van nekem apám?

Az a durva, hogy mások a két kezüket összeteszik azért, hogy legyen egy apjuk, aki biztonságot nyújt nekik, de nekem pont az ellenkezőjét nyújtja és én azért imádkozom, hogy szabaduljak már meg tőle! Az lenne a legjobb, ha elfelejtené, hogy van egy lánya és többet hozzám se szólna és nem keresné a társaságomat. Mert így minek? Nem igaz, hogy ennyire nem érdekli, hogy kikészít! Hogy lehet valaki ennyire kegyetlen?:( Ti értitek ezt?