Segitséget szeretnék kérni?! Olyan problemam van hogy masfel év utan szakitottam a párommal (együtt laktunk),8 éves kisfiu és Hyperaktiv! Anyuka lelépett 5 éves kora ota a párom egyedül neveli!

hiperaktív-nak irjàk és adhd- nek. persze hogy van jövője csak a kisfiunak segítség kell, neked/nektek meg egy alapos felvilágosítás.

Hát lehet,hogy még álmos vagyok,de nem értek semmit.Ki,kivel van,ki hagyott el kit?És kié a kisfiú?

Igen, szerintem jobb. A párodnak egy olyan párt kell találnia, akivel meg tudják oldani a nehézségeket. Te nem tudod, amivel nincs is baj, csak kár feleslegesen pocsékolni egymás mellett az időt.

Annak a gyereknek anyuka kell. Ha a sajátja nem foglalkozik vele még szeretné érezni, hogy valaki szereti annyira. Évek óta nem látta az anyját, te vagy az apja mellett nagyon nem lehet egyszerű neki, az hogy hiperaktív az egy dolog. "Normális" családban is előfordul, meg annyiféle gyerekre rá lehet húzni ezt a jelzőt én utálom pl. használni ezt a szót. Hiperaktív na és. Sokszor azért hiperaktív egy gyerek saját tapasztalat alapján, mert nincs lefoglalva, nincs annyit foglalkozva vele, egész nap be van ültetve a tévé elé, nem járnak sportolni stb. Megváltozik persze egy ilyen gyerek ha sokat van foglalkozva vele, jársz vele fejlesztőre stb... Én is párom gyerekét nevelem. Én 28/n vagyok, 4 éve vagyunk együtt 1,5 éve élünk együtt. A kislányt itt is elhagyta pár éve az anyja és én teljesen sajátomként nevelem, máshogy nem is tudnám. Eleinte próbáltam nem túl közel engedni magamhoz, távolságot tartani a kislánnyal, mert féltem ha véletlen szétmegyünk párommal megint csalódnia kell de rájöttem hosszú távon ez se a gyereknek nekem se párommal a kapcsolatunknak nem lesz jó. Ma már teljesen úgy nevelem mintha a sajátom lenne, el nem tudom képzelni hogy párommal csak ketten legyünk, nem tudom elképzelni az életünket nélküle, mi már így 3-an vagyunk egy család és jön nemsokára a tesó is. Az hogy kicsi a lakás kifogás csak, mi is 1,5 szobásban leszünk 4-en egyenlőre, na és? Kicsi kis takaros lakásunk van, szépen el fogunk férni. Ha nem tudod megérteni a gyereket, elfogadni, úgy közeledni hozzád mitha a sajátod lenne addig nem fog működni a kapcsolat. Gondolj bele ha születne közös gyereketek és ugynígy állnál a kisfiúhoz, hogy ő nem a tied csak párod fia na akkor méginkább nehezen kezelhetővé válna. Sokszor előjön a testvérféltékenység, főleg ha még alapot is adsz rá neki az katasztrófa. Párom lánya is sokszor kis gonosz, mint minden gyerek. Mostanában volt pont hogy elkezdte mondani, hogy "apa nem szeret téged", "apa már másba szerelmes" stb. de ezeket nem úgy kell felvenni mintha felnőtt ember mondaná csak azért hogy beléd rúgjon. Persze látja hogy apa megpuszil engem is, átölel, ilyen korban egyébként is kis féltékeny gonosz méregzsákok tudnak lenni, de le lehet ezt is kezelni normálisan. Én úgy gondolom egyenlőre te csak kifogásokat keresel ami miatt meg tudod nyugtatni saját magadat is, hogy párod elfogadod a gyereket meg miért nem és nem mondhatsz ilyet hogy a gyerek tette tönkre a kapcsolatotokat, maximum nem vagy alkalmas egy ilyen kapcsolatra, nem jártál utána, nem kértél hozzáértő emberektől segítséget gyereknevelésből. Mert oké nem vagy az anyja, hirtelen kaptál egy gyereket de nem a gyereknek kell alkalmazkodnia hozzád, hanem neked kellett volna kicsit jobban megismerni az ő problémáját, vagy lehet párod is hibás, de a gyereket hibáztatni szerintem nem normális dolog.

A párod egy 8 éves hiperaktív kisfiú???? Miért nem lehet normálisan megfogalmazva leírni valamit?