Mivel nyugtassam meg őket, hogy minden rendben velem? Miért baj nekik, hogy így élem az életemet?

Aggódnak értem, mert szerintük teljesen felfordult az életem és betegesen viselkedem, mert szeretek vásárolni és szórakozni, mostanában elég sokat voltam külföldön.

Tudom, hogy tényleg aggódnak (életükben először kb.), mert még egymással is beszéltek, pedig a válásuk óta egy kezemen megtudom számolni, ezt hányszor tették.

Igen, én is tudom, hogy megváltoztam az utóbbi időben és kicsit sok időt, pénzt, energiát fordítottam a külsőmre (nagyobb lett a gardróbom, mint a hálószobám) és leginkább utazgattam, külföldön voltam, szórakoztam, pihentem. De szeptemberben visszamegyek az egyetemre és minden rendben lesz, újra elkezdek tanulni, többet leszek nyugton.

De most könyörgöm, jobb lenne, ha depressziósan, sírva ülnék a lakásomban, a múlton rágódva?

Feltöltődtem ezalatt az egy év alatt, elengedtem minden rosszat és megújulva térek vissza. Szerintük pedig ez csak álca és anya attól retteg, mikor tűnök el megint, apa pedig anyát hibáztatja a kialakult helyzet miatt.

Úgy viselkednek, mintha 15 éves lennék, nem 21.