Szégyellnétek a rokonság előtt ha a gyereketek gyári munkás lenne? Miközben a testvéred gyerekei nemrég diplomáztak.

Én 2 diplomásként dolgoztam gyárban, mikor kiköltöztem külföldre. Én szégyelltem (de csináltam, és mellette nyelvet tanultam), a családom büszke volt rám, hogy bármit megteszek a boldogulásért, előrejutásért.

A gyerekemet sosem szégyellném ilyesmiért, mert tudom, hogy a legjobb érzés ilyen esetben, ha a szüleid tudtodra adják, hogy még így is büszkék rád!

Hagyjuk már ezt a diplomás nem okos, meg manapság semmit nem ér dumát. Érdekes módon mindig az olyanok mondják, akiknek nincs, és kilátásuk sincs rá.

A gyári munkás igenis jóval gázosabb meló, mint a gyógyszerész. Az egy kemény szak, rengeteget kell tanulni, mire elvégzi valaki. A gyári munkások nagy részét meg 1 hét alatt betanítják (elnézést, ha valami komolyabb, szakképesítést igénylő munkáról van szó, de gondolom azt azért írtad volna).

Össze se lehet hasonlítani a kettőt, és itt már lassan ott tartunk, hogy aki diplomás, az mind egy idióta büdös bunkó, bezzeg a gyári munkások, tiszta Einstein mind...Akkor nem ott lenne...

Az utolsonak van igaza, nagyon ez jon le a kommentekbol.

Ui. amugy gyarban melozok hehe

22esnél a pont!

Én nem szégyellném, de azért nem is hirdetném meg dicsekednék vele.

Amúgy annyira családfüggő ez. Nálunk apa két diplomás, anya szintén. Én most vagyok másodéves gyógyszerészkaron és mégis folyamatosan azt hallgatom, hogy ez nem elég, mert bezzeg az xy gyereke, az még ezt is meg azt is csinálja én miért nem vagyok olyan mint az xy gyereke... Kikergetnek vele a világból. Nem is tudom mi történt volna, ha azt mondom, hogy nem megyek egyetemre. Húgom pl nem akar, szakmát akar tanulni, de anyáék már elhatározták, hogy ő mérnök lesz...

De nem egy olyan családot ismerek ahol mindkét szülő szakmunkás és senkiben nem okozott lelki törést, hogy a csemete szintén szakmát akar tanulni.

Szerintem a legtöbben az várják el, hogy minimum annyit el kell érni, mint a szülő, illetve annál csak többet.

#22 a gyógyszerészek jellemzően gyógyszertárban dolgoznak. Nem mindegy hogy valaki gyógyszerész vagy vegyészmérnök vagy gyárigazgató. Itt senki nem mondta hogy minden diplomás büdösbunkó és minden gyári munkás einstein. És hogy mennyit ér a diploma? Én nem azért akarom megszerezni hogy aztán legyen egy fix állásom ahol életem végéig szerződéseket kell majd fogalmaznom meg mérgeket árusítanom a gyógyszertárban.

Az a baj az ilyen végzettségekkel hogy olyan lesz tőlük az ember mint a kocsis ló, ami csak az orra előtt lévő dolgokat látja meg.

Diplomás vagyok, mérnök. A szüleim is azok. Ennek ellenére minden tiszteletem azé, aki képes 8-12 órákat monoton munkát végezni, akár három műszakozni. Utálnám, hányingerem lenne tőle és őszintén becsülöm azokat az embereket, akik képesek ezt csinálni, akkor is, ha csak "muszájból" teszik. Felnézek rájuk, hiszen ők is értékes tagjai a társadalomnak, az ő munkájukat is el kellene végeznie valakinek, ha ők nem végeznék el!

Nem szégyellném egyáltalán, bármit hozhat még az élet. Lehet a testvérem gyereke is munkanélküli és kaphat az én gyerekem is jobban fizető állást, mint ők. Természetesen arra sarkallnám a gyerekemet, hogy ha nem is diplomát, de szerezzen meg egy életképes szakmát, amivel bebetonozhatja magát abba a területbe, amivel szívesen foglalkozik. Ha pedig szívesen jár a munkahelyére és képes megélni a fizetéséből, akkor semmi okom nem lenne arra, hogy szégyelljem!

Sokkal inkább lenézem, ha egy szülő tolja valamilyen irányba a gyerekét és nem azt nézi, hogy őt mi tenné boldoggá, hol érezné jól magát... Ha az én gyerekem autószerelő akar majd lenni, akkor nem fogom mindenáron egy bölcsész szak felé lökdösni, mert nekem az tetszik. Ha magyar tanár akar lenni, azt csinálná szívesen, akkor nem fogom mérnöki pályára tolni, mert nyilvánvalóan neki nem az fekszik.

Annyira utálom az ilyen megkülönböztetéseket! Kit érdekel, hogy hány diplomája van, meg blabla.. érettségi meg 2 szakma az miért nem jó ? ugyanúgy tovább tanult, nem a fenekén csücsült az alatt a pár év alatt. Mellesleg nem 1 olyan van, aki 2 diplomával sem tud elhelyezkedni, mert mondjuk "túl sok". És valakinek mondjuk nem engedheti meg magának, hogy egyetemre járjon. Nekem nem a főiskolásokkal/egyetemistákkal van bajom, nem az hogy ők azt választották, hanem ez, hogy ilyen megkülönböztetések vannak, mintha egy szakmunkás nem lenne ember..

Kérdésre válaszolva : Nem, én nem szégyellném a rokonság előtt, ugyanúgy büszke lennék a lányomra ( és nem csak azért, mert én sem járok főiskolára, sem egyetemre ). Ha meg valakinek nem tetszik, nem érdekelne az egész, még ha a testvérem is lenne az, elvégre a gyermek, 20-30 évesen is a gyermeked, és jobb esetben egy anya sose hagyja cserben a gyermekét, márpedig ez olyan, mintha lenézné..