Hogyan mondhattam volna másképp, hogy ne legyen sértődés?

Elnézést, véletlen elküldtem, mielőtt bármit is írhattam volna. :D

Szóval: 21 éves lány vagyok, és az édesanyámmal kapcsolatos a kérdés.

Vannak dolgok, amiket nem tudok elviselni. Ilyen az, ha valaki mindenféle indok (értsd: köszönés, elköszönés, stb.) nélkül elkezd ölelgetni, puszilgatni. Nem egyszer jeleztem már édesanyámnak, hogy ne tegye ezeket, ne kezdjen el több puszit az arcomra nyomni.

Ez nem ellene van. A bátyám hasonló beállítottságú, bújós, szeretgetős típus, velem is próbál ilyen lenni, én viszont ezt nem tudom elviselni. Egyszerűen rosszul vagyok tőle, ha valaki elkezd összevissza nyalakodni. :( Nevezhetnek ridegnek vagy bármi másnak, de ezt nem tudom elviselni senkitől sem. Mondtam édesanyámnak kedvesen, hogy ez nem ellene van, nem az a bajom, hogy Ő hozzám ér, hanem az, hogy egyáltalán bárki ilyen szinten beférkőzik a személyes terembe. Persze csak azt szűrte le, hogy bezzeg ő nem érhet hozzám...

Másik dolog. Tudom, hogy mindig a gyermeke leszek, akkor is, ha már bőven harminc fölött leszek, de úgy veszem észre, ezt borzasztó nehéz neki elfogadni, és emiatt olyanokat tesz, ami miatt nem szeretek vele lenni társaságában. Ha ketten vagyunk, akkor nem, de ha többen vagyunk, akkor sose a nevemen hív, hanem tökmag, picim, manó, stb. Rokonok előtt még csak-csak elmegy, de amikor teszem azt egy üzletben vagyunk, és odakiabál az anyuka a 21 éves lányának, hogy TÖKMAG, akkor elég kellemetlenül érzem magam. Ráadásul szokott olyat csinálni, hogy így fejbe nyom. Valamit mondok, amire ő kontráz valami "anyukásat", amivel demonstrálja, hogy itt ő az anya, és fejbe nyom vagy megcsap (nem erősen persze, csak ilyen legyintés, de akkor is.) Amikor idegenek előtt, akárhol vagyunk, akkor ez elég irritáló. Ezt is megkértem, hogy ne tegye, amiből ő szintén csak annyit szűrt le, hogy ő már hozzám sem szólhat...

Nem tudom, bunkó voltam, másképp kellett volna? Szerintetek?