Miért bánt ezért mindennap az édesanyám? Mitévő legyek?

Nos, az egész úgy kezdődött,hogy a 4 éves kitűnő tanulmányi eredményemnek köszönhetően 250.000 Ft-os ösztöndíjban részesített a gimnázium, ahová jártam. Igazán boldog voltam, mert hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, imádtam odajárni, lehet, hogy ostobaságnak tűnik,de jobban örültem az eseménynek( karácsonyi istentisztelet alkalmával került kiosztásra), mint magának az összegnek. Számomra természetes volt, hogy azzal majd a szüleim rendelkeznek majd, elvégre részben az ő érdemük is, hogy a szegényes életkörülményeink ellenére igyekeztek támogatni lelkiekben és más egyéb téren. Ekkora összeget ők hasznosabban be tudnák osztani, mint én - gondoltam. Azon túl rengeteg adósság egyenlítése mellett, örültem, hogy ezáltal kicsit a körülményeink is javulnak majd. Ez egy ajándék.

Hát nem így történt...sajnos..

Az édesanyám már aznap elkezdett szurkálni verbálisan.

Annak ellenére, hogy megbeszéltem velük, hogy azt a pénzt nem tekintem sajátoménak, egy 27 ezresre volt csupán szükségem a nyelvvizsga megszerzése végett. Olyan iszonyatos feszültséget hozott a családba, hogy legszívesebben elégetném. Megkértem , hogy hagyják abba végre a szabadkozást, mert nagyon bánt, mintha valami idegen lennék, úgy viselkedtek velem a pénz miatt. Piszkosul nem érdekelt a pénz, természetesnek vettem, hogy az őket illeti..stb. Erre még nekik állt feljebb, hogy ne féljek, nem fogják elvenni ( jó gúnyos, undorító hangnemben persze), milyen rohadt, tetves zsugori alak vagyok, pedig ők mennyi mindent tettek értem, rohadjon rám a pénzem, nem érdemeltem meg, fogalmam nincs a fizikai munkáról, kaptam szép obszcén jelzőket is, még csak nem is tudnék vele bánni..stb. Egész nap sírtam, nagyon fájt és nem értettem, hogy ezt miért kapom tőlük. Olyan volt, mintha a falnak beszéltem volna vagy egy egészen más nyelven. Tudjátok, mikor ti más véleményen vagytok valamivel kapcsolatban és a másik fél ezt nem hiszi el, ő már eldöntötte,jobban tudja, hogy mi jár a fejedben...ilyenkor ...ez borzalmas érzés..és minden nap megkapom, amióta rám szakad ez az átkozott pénz. Eredetileg úgy terveztem, hogy majd azért még küldhetek adományokat belőle a menhelyeknek, önkénteskedtem is jó sokáig, úgyhogy ez a szívügyem..a rászorulókról nem is beszélve.

Vettek kabátot, cipőket, ágymatracot és befizettek belőle néhány tartozást is. De, ezt mindig megjegyzik, hogy az én pénzemből "zabálnak"..ilyenkor, mintha leszúrnának, annyira fáj és nem tudom ennek az ocsmányságnak a mellőzésére megkérni őket, mert mindennek elhordanak. Vagy ha vitázunk valamin és elmondom a véleményem, akkor mindig ezzel jön. Meg hogy Isten mentse meg tőle, hogy anyagiakban rám szoruljon..értitek ?..úgy, hogy egy árva szót nem szólok, mert nekem ez így lett volna természetes, nem tudom, hogy miért bánt ezért mindennap. Ma, mikor hazajött a munkából az anyám, mindent eltakarítottam, elkészítette az ebédet és utána elkezdi, hogy ez nekem hol mosogatás..aztán mikor megvédem magam, mert rajtam vezeti le a munkahelyi sérelmeit, robban a vulkán, becsmérel egész nap. Hiába mondok valamit..ő már elkönyvelte a fejében. Soha nem engedi egyébként, hogy takarítsak az ő jelenlétében, belefáradtam, hogy hason csúszva (lassan) könyörögjek neki, hogy ugyan had segítsek már, mert mindig elutasít. De ha ezt nem teszem meg, elhord mindennek, hogy rám nem lehet számítani..az obszcén jelzőket nem idézném. Olyan igazságtalan, mintha megfulladnék, nem lehet szavam,mert azt sem hiszi el, rám fogja, hogy alantasan forgatom a szavaimat (!?..) és ne merjem hülyének nézni..Nekem ez magas.

Ma rám támadt, hogy annyit nem kérhet a k***a lányától, hogy egy ki*****t telefont vegyen neki, ott kell lesnie..

Ez biztosan nem normális dolog most már..elegem van az aberrált, verbális, gusztustalan és alaptalan bántalmazásaiból. Hányszor mondtam el, hogy az nem az én pénzem, és úgy rendelkeznek vele, ahogyan nekik tetszik!!

Erre meg minden nap megkapom. Csoda,hogy le tudtam érettségizni..

Előre is köszönöm a segítséget!

19/L