Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat

A kérdés

Az anyák többsége miért képtelen elfogadni, hogy felnőnek a gyerekei?

Az apák mérföldekkel előttük járnak. Nézzetek csak körül a környezetetekben, vagy akár néhány kérdés erejéig az oldalon. Miért tekintik az anyák a gyereket személyen vagyontárgyuknak?

Keress kérdéseket hasonló témákban: anya, gyerek, apa, elfogadás

 2015. febr. 10. 10:43  Privát üzenet  

A válaszok

Szerintem nincs igazad. Az itt rinyálók többsége annyira életképtelen, mint az általában kisül a kommentjeikből, hogy én se engedném őket sehova... Aki 21 évesen nem tud magának egy reggelit csinálni, vagy leszedni önállóan a ruháit a fregoliról, aztán sír, hogy az anyja folyton bemegy a szobájába és behozza a ruháit, de már egy nyamvadt riglit nem bír felszerelni az ajtajára, ha annyira zavarja, azokkal mit kezdjünk?


Meg itt nyilván senki nem fog kérdést kiírni arról, hogy "Édesanyám pont jókor tudott az utamra engedni, de ha szükségem van rá, ott van mellettem." A kérdések nyilván arról szólnak, ha valami probléma van. Megjegyzem ugyanannyi kérdés van kb. nemtörődöm anyákról, mint túlféltőkről.


A környezetemben a legtöbb nő normálisan elengedte a gyerekét, amikor az felnőtt. Anyám is - bár később, mint sok más család, de ez rajtam is múlt. Mióta tényleg vállalom a felelősséget magamért, eltartom magam, azóta felnőttnek tekint.


Az meg szerintem normális, hogy egy anya általában gondoskodóbb, aggódóbb, érzelmileg erősebben kötődő, mint az apa. Legalábbis a felszínen ez látszik. De ez nem jelenti azt, hogy képtelenek elfogadni.



A válasz 23%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 80%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/9Időpont 2015. febr. 10. 11:00 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Mert a gyerekvállalásról nem azt gondolták, hogy az élet része, hanem hogy az élet értelme.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 72%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/9Időpont 2015. febr. 10. 11:02 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Engem is nehezen engedett el.

Vádaskodott, hálátlannak titulált, és irányítani akart, hogy mikor mit csináljak, mikor alhatok a páromnál, stb, pedig már dolgoztam ekkor.

Aztán ahogy folyamatban volt a költözés, akkor is vádaskodott, gúnyolódott, hogy nem engedi meg, hogy elköltözzek, de engedélyből 22 évesen már nem kell kérni.

Egyébként otthon se beszélgettünk sose, nem volt olyan kifejezetten anya-lánya viszonyom vele. Most is szomorú vagyok miatta.

Inkább bántott, ugráltatott csak, pedig szorgalmas voltam a házimunkában is.



A válaszíró 63%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/9Időpont 2015. febr. 10. 11:13 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

mert nem nagyon tudják elfogadni, hogy egy aranyos gyerkőcből egy idióta lesz kamaszkorában.

Tisztelet a nagyon ritka kivételeknek.

És próbálnák ugyanúgy szeretni, de képtelenség, mert a kamasz mindenkivel tudatni akarja, hogy már ivarérett, ő a legerősebb, legszebb, legfontosabb, legnélkülözhetetlenebb a világon.

Ilyen erényekkel rendelkezőket meg elég nehézkes szeretni, inkább emlékeznek az anyukák, amikor még szerethetőek voltak.



A válasz 14%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 49%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/9Időpont 2015. febr. 10. 11:17 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Ezt csak akkor fogod megérteni kérdező ha neked is lesz gyermeked, addig képtelenség felfogni mit érez egy szülő.

A válasz 0%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 51%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/9Időpont 2015. febr. 10. 11:17 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Köszönöm két 30+ éves gyerekem nevében is:-)

# 6/9Időpont 2015. febr. 10. 11:19 Privát üzenet
A kérdező kommentje:

4-es! A TE nevelésed!

# 7/9Időpont 2015. febr. 10. 11:19 Privát üzenet

Szerintem ez nem csak az anyáknál van így.

Anyáknál főleg akkor jellemző, ha egyedül nevelte a gyerekét és ráadásul egy szem gyerekről van szó.

De a fiús anyukák is nehéz esetek, ahol egy fiú gyermek van.

Viszont családban is van olyan apuka, aki se a fiát, se a lányát nem képes elengedni, pedig 30+ mindkettő.

Nekem sem örültek, amikor elköltöztem otthonról és ha hazamegyek akkor gyerekként kezelnek, de ez jól esik. Mondjuk folyamatosan nem bírnám, de néha jó egy kis kényeztetés.

Szerintem egyébként ez olyan szülőkre jellemző, akik elégedetlenek az életükkel, munkájukkal, boldogtalanok.

Így egyetlen örömük a gyerek. De ha a gyerek kiröppen, akkor már semmi sem marad nekik. És sokan nem képesek változtatni, új szokásokat kialakítani, új hobbit keresni.



A válaszíró 78%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/9Időpont 2015. febr. 10. 11:33 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Ismerek egy családot, a "gyerekek" 30+ elején járnak (fiúk), a szülők 60 felettiek. Az apuka és az anyuka is a mai napig kisgyerekként kezelik őket, beleszólnak a dolgaikba, és ha ők nem úgy cselekszenek ahogy ők elképzelték, akkor szófogadatlanok. Irányítani akarják őket stb. Hogy miért? Mert ők is így nőttek fel. Mind2 szülőnek a szülei ugyanezt csinálták, amikor már házasok voltak is a szülők mondták meg, hogy spóroljanak, és hogy mire, ők mondták h mikor vállaljanak gyereket stb. Tehát a szülői minta alapján ők ugyanezt teszik. Csak nem veszik észre, hogy nevetségesek, és a gyerekeik sem szívesen beszélgetnek velük, mennek hozzájuk mert abból áll az a pár órára, hogy mit kellene csinálniuk és mit nem. Semminek nem örülnek, ha olyan dolog történik amit nem a szülők akartak, vagy nem lettek bevonva...szánalom.

A válaszíró 82%-ban hasznos válaszokat ad.
# 9/9Időpont 2015. febr. 10. 14:00 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
15 éves lány vagyok. Anyukám mostanában sokat veszekszik velem azért mert szeretek egy fiút de ő nem akarja elfogadni hogy lassacskán felcseperedek. Én vagyok a hibás? (folyt. Lenn)
A feleségem 6 hete szült és nem tudja elfogadni hogy anya lett, azzal a szoval érvel, hogy ő nem tudja nevelni a gyereket, neki ez egy nagy feladat, és nincs felkészülve rá mitt tegyek vele?
Hogyan lehet elfogadni azt, hogy meghaltak a szüleim?
Miért nem akarják elfogadni ezt a szüleim? Vagy ez csak udvariasság?
Miért nem tudom elfogadni párom gyerekét?
Csak én vagyok az egyetlen, aki nem akarja elfogadni, hogy a másik nem többsége csúnya tartja, de még a saját neméből is sokan annak tartják?

Kérdések a Családi kapcsolatok rovatbólKérdések a Szülő-gyermek kapcsolat rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!