Ilyenkor is nekem kellene alkalmazkodnom hozzájuk?

nagy, tetőteres családi házunk van, de a hangszigeteltsége 0. ezzel mindenki tisztában van, mert este amikor a szüleim és a tesóm alszanak, csöndbe kell lennem. ellenben, amikor tanulnék (érettségire készülök, utána egyetemre, amiben a szüleim "támogatnak"), akkor ordít a zene, ráadásul a legnagyobb basszuson és egyszerűen lehetetlen bármit is csinálnom úgy. fejem majd szét esik ettől a dübörgéstől, de halkítani persze még a legszebb szavak hatására sem lehet rajta.

apámmal, anyámmal és az öcsémmel élek, de mindhárman teljesen más temperamentumúak, mint én. amúgy is szeretek egyedül lenni, de amióta megvilágosodva felfedeztem, hogy ez a család csak a túlélésre, nem pedig a boldogságra van, azóta inkább egész este egyedül lennék, nyugalomban.

már a 2. mondatban említettem, hogy nekem mindig toleránsnak kell lennem, de ezt nem kapom vissza. unom már, sőt elegem van. tudnék bosszút állni úgy, hogy éjszaka nekem lesz kedbpvem zenét hallgatni, de azért biztos nagyon kikapnék, szóval le is mondtam róla.

lenne valami megoldás, vagy csak tartsak ki?