Miért nem szeretne átjönni hozzánk a párom lánya?

Ha jönne az apjához, akkor te addig vagy csinálj olyan programot, amit akarsz (barátnö, vásárolgatás, stb) és menj el, vagy otthon vonulj félre a szobádba.

A fözést meg hagyd rá, vagy gyakorolni akarja a fözést, vagy csak raplis - de ezzel nem árt senkinek. Idövel átmegy rajta.

Nem teged utal, hanem azt amit kepviselsz (a no aki az apjaval van ahelyett hogy az anyjaval es vele lenne).

Tokmindegy, szard le. Amugy meg legyen tartasod, es nem pedalozz a gyerek szereteteert. nehogy mar te rohangalj egy kis hulye kamasz utan.

Majd megjon az esze, vagy nem, tokmindegy.

A saját tapasztalataimból tudok kiindulni. Engem egyenesen irritált apám új nője, egyszerűen vártam az alkalmakat, amikor be tudok neki szólni, legyen miért kiröhögni, utálni. Egyébként tök ügyes volt, egyszerűen csak alapszinten kommunikált velem, nem volt túlzottan mézesmázos, nem nyalizott. Nem adott alkalmat arra, hogy bele tudjak kötni. Aztán eltelt pár év, túlestem a kamaszkoron, és nagyon jóban vagyunk, kifejezetten kedvelem.

Szerintem ne próbálkozz nála. Hagyd békén, ne foglalkozz vele, majd nyit, ha ő akar. Nem kell ráerőltetni semmit, ha ez téma szinten is felmerül, azzal csak adjátok alá a lovat, de ez csak az én véleményem. Türelem kell hozzá.

Másrészt, ha a kis tini fejéből indulok ki, és apám arra nem képes, hogy a "kötelező" látogatási idő alatt gondoskodjon arról, hogy kettesben lehessünk, csak mégjobban bedurciznék, ami valamilyen szinten jogos is. Az én apukám is úgy gondolta, hogy a láthatás kimerül abban, hogy elhoz otthonról, és 10 méteres körzeten belül marad.

Csak azért írtam ennyit, mert több olyan dolog is lehet, ami böki a csőrét.

Ha nem harcolni akarsz vele, hanem az a cél, hogy szép lassan elfogadjon, akkor inkább lépj le amíg ott van. Ugyanannyi joga van minőségi, kettesben eltöltött időhöz az apjával, mint neked otthon lenni, mikor megy (semennyire nem szánom ezt támadásnak).