Mit tegyek, hogy jobb legyen a kapcsolatom a kamasz fiammal? Titkolózik, nem bízik bennem, az apjához akart szökni már nem először.

7. Nagyon remélem, hogy nem!

8. Egyáltalán nem lett elkényeztetve, maximum az apa részéről! Én inkább próbáltam egy kicsit önállóságra nevelni, ne az az anyámasszony katonája legyen. Sajnos az apával egyszerűen képtelenség értelmesen beszélni, ő az az igazi falusi paraszt, minden értelemben. Nem is értem mit szerettem benne régen... Megfogadtam a tanácsod, ha menni akar úgyis elmegy, hát próbálja meg, ha annyira akarja, meglátjuk mi lesz belőle, max. visszajön. Előbb-utóbb kirepülnek a gyerekek, de szeretném tudni, hogy jól van-e. Én 17 éve vagyok vele a rossz napokon is, az apa szerintem hamar megunja majd. ;) Én tudom! :D

11. A gyerekemet nem terrorizálom, hallotta a szót és alkalmazza minden olyan helyzetre, ahol kis sérelem is éri, sajna ezt olyanoknak is mondja, akik kapva-kapnak az alkalmon, hogy ki is kezdjenek érte! Amúgy félóránként ugyanarra a dologra kérem meg, nem mindig másra, ezt tényleg félreértetted.

13. Igazad lehet, egy próbát mindenképpen megér. Köszönöm!

15. Nem tehetem meg, hogy ne foglalkozzak vele, a gyermekem, és én az édesanyja vagyok, szeretem. A kiscsajról (és minden másról is) kifejtettem neki a véleményem, talán fel is fogta, bár nagyon naív és befolyásolható, az egyetlen dolog amit megígérhetek vele kapcsolatban, ha meglátom, kitaposom a belét. Ennyi.

16. Megbeszéltük, arra jutottam, ha akar, mehet, de elveszni nem fogom hagyni, sajnos van épp elég rossz példa az életünkben arról milyen mélyre tudnak süllyedni emberek. Talán felfogta, és egyelőre azt mondta, hogy marad. Remélem nem csak manipuláció-képpen.

18. Ki akarta a kutyát? Én hoztam. Nem ő az első aki hozzánk került, mindig mindegyik rám maradt a végén. Egy család vagyunk, éppúgy neki is ki kell vennie a részét belőle ennyi idősen, mint nekem. Ha most nem tanulja meg mi az a felelősség, hogy azt a lényt etetni, itatni, sétáltatni kell, foglalkozni vele, és nem csak kiabálni, hogy takarodjon arrébb, akkor mit fog tenni később a saját gyerekével? A szögre akasztja, ha úgy tartja kedve?

19. Igazad van, hadd tudja csak meg az apja is, hogy én 17 éve mit küzdök vele-érte, de azt nem hagyhatom, hogy ne fejezze be a sulit. Nem buta gyerek, csak kissé figyelmetlen, ami érdekli azzal foglalkozik.

20. Kulcsot visszakapta, kap egy kis bizalmat, vagy legalábbis megpróbálom, de majd beledöglöm az idegeskedésbe, hogy mikor mit lép, és egyáltalán hazajön-e?! Leírtam neki a gondolataimat, mit miért csinálok, mit gondolok erről és minden másról, elolvasta, válaszképpen megölelt. A kiscsaj is belekerült a mondandómba, vele kapcsolatban csak annyit, hogy továbbra is fenntartom, ha még egyszer bárhol meglátom, nem leszek olyan békés, mint eddig! A gyerekemnek megmondtam, ha annyira akar, akkor menjen csak az apjához, de gondoljon arra is, hogy most csak "minden happy hétvégéken" találkoznak, viszont van neki is olyan oldala, amit sajnos már a gyerek is ismer, hogy ha beiszik mekkora állat tud lenni. Nem beszélve arról, hogy ha magára nem mos, főz meg ilyesmi, hanem megcsináltatja ezt a pár házzal arrébb lakó nővérével, akkor valószínűleg ezt neki sem fogja megtenni, mint ahogy nekem is kijelentette anno, hogy a barátait senki kedvéért nem hagyja el, sem miattam, sem a gyerekéért! Pedig csak annyit kértem annak idején tőle, hogy nem a kocsma után legyen első a család. Azt hiszem elgondolkodott rajta a fiam, azt mondta marad és befejezi a sulit. Remélem nem csak egy újabb manipuláció volt a részéről.

21. Igen, régebben én is koleszos voltam, mert nagyon messze volt a lakóhelyemtől a suli ahová jártam, így tudom miről van szó. ;) Elmeséltem neki is! :D Annyira azért nem örült neki, de talán megértette, hogy nem túl kifizetődő számára sem a dolog.