Hogy tudnám feldolgozni a szüleim válását?

Ne haragudj, de ez már elég régen történt ahhoz, hogy mostanra túl kellene lenned ezen.

Nagyon sok gyereknek váltak el a szülei, nem vagy emiatt semmiféle hátrányban.

Ezt sosem fogom megérteni.

Mit nem lehet ezen "feldolgozni"?

2 éves voltál! Te már így nőttél fel, ezt szoktad meg. Mit depizel emiatt?

Nekem 3 éves koromban meghalt apukám. Apa nélkül nőttem fel. Mindig irigyeltem azokat, akiknek van, de nekem az volt a "természetes", hogy nincs. Mert tényleg nem volt. Abba szocializálódtam, úgy nőttem fel.

Bakker 10 éve elváltak. Nem feldolgozni nem tudod, mert 21 hónaposan nem "élted át", hanem elfogadni nem tudod. Ezt pedig csak akkor fogod, ha megérted, hogy a felnőtt kapcsolatok így működnek. Muszájból nem élnek együtt, csak ha jól érzik magukat egymással. Anyukádék erre azután jöttek rá, miután megszülettél. Ez van. Ha nem szeretik egymást, nem kell együtt élniük. Ezt kell inkább megértened.

Én se értelek teljesen.

Nekem 8 éves korom körül váltak el a szüleim, ennek már kb. 6 éve.

Az én apámnak is van másik gyereke, de ő még az anyámat megelőző házasságából van, szóval idősebb nálam. Per pillanat 2xannyi idős, mint én. Elkezdtünk beszélgetni, mert amúgy már nem láttam vagy 5-7 éve.

Apám családjával az egyik unokatesóm kivételével nem is tartom a kapcsolatot egyáltalán.

Ja és mellesleg stabil kapcsolata van, 2 nálam idősebb gyerekkel. Egyikük már felnőtt. Jobban törődik velük, mint velem és a nővéremmel. Viszonylag látványosan kivételezett helyzetben vannak, ez sokáig zavart, de már megszoktam.

Azért ne legyél irigy, mert együtt vannak a szülei. Lehet, hogy már nem sokáig, és amúgy is... Van, akiknek jobb külön. Legalábbis nekünk sokkal jobb külön. Sok rossz dologra emlékszem, persze, voltak szép emlékek is, de azért a kellemetlenek hangsúlyosabbak. Így már félig-meddig vége van. Persze apámnak van láthatása, szóval havonta-kéthavonta találkozunk kicsit, meg tartjuk a kapcsolatot. De nem szeretem, enyhén szólva.

Ez nem feldolgozás, hanem elfogadás kérdése. Neked 21 hónapos korodban nem sokmindent kellett ezen feldolgoznod. Hidd el, később rosszabb. Én emlékszem az egészre.

Fogadd el a helyzetet. Nagyon sok sorstársunk van, nem tragédia ez. Talán rosszabb lett volna, ha együtt maradnak. Sajnos nem tündérmese az élet, ezt el kell fogadni.

Ha gondolod írj, és megpróbálok segíteni. Nem értem, miért nem sikerült feldolgoznod.

Sok sikert, kitartás!