Normális, hogy kellemetlenül érzem magam ha apámtól pénzt kell kérnem? 17/F

Egy idő után szerintem természetes érzés. Nekem ez egyetem első éve alatt vált szabályosan szenvedéssé. Egész egyszerűen már mikor kajára kellett is égett a pofám. Ráadásul műszakira jártam, ott nincs pardon az első évben, vagy tanulsz órák után estig, vagy buksz. Diákmunkának helye nincs.

Mikor elkezdtem dolgozni ez az érzés megszűnt.

Attol függ milyen a kapcsolat köztetek.

Én és apám nem nagyon vagyunk jóban, ha kell pénz kérek vagy elveszem. Tudom , hogy rossz dolog de annyira semleges számomra , hogy nem érdekel.

Normális, mert ebben a korban kezdenek az emberek felnőtt módjára gondolkodni. Felfogod a pénz értékét, tudod, hogy mennyit dolgozik érte az apukád, tudod, hogy be kell osztaniuk. Részben felnőttnek érzed magad, és vágysz arra, hogy önálló légy, vagy akár arra, hogy segíts nekik, hogy viszonozd a sok mindent, amit eddig kaptál tőlük.

Nyugi, ez teljesen normális, ez a világ rendje. Hamarosan itt a nyár, vállalhatsz diákmunkát, és akkor nem kell kérned egy ideig. A keresett pénzből meg is lepheted őket valamivel, amiről tudod, hogy örülnének neki a szüleid.

Amikor rosszul érzed magad, tudatosítsd magadban, hogy ez az élet rendje, és hogy később, ha te leszel életerős felnőtt, még bőven viszonozhatod, amit most kapsz tőlük. Segíthetsz nekik a ház körül, látogathatod őket sűrűn a gyerekeiddel, és ha úgy alakul, anyagilag is támogathatod őket. Ez még nem az az időszak, nem szabad magad rosszul érezned, mert még támogatnak, inkább örülj, hogy jó szüleid vannak! :)