Az anyám mindenképpen azt akarja, hogy a párommal gyerek vállaljunk, de harmincéves korom előtt nem akarok anya lenni. Bevallom az utolsó fiúm fűvel-fával megcsalt, ezért vagyok most óvatos. Várni akarok. Hogyan koptassam le?

Bocs, de te a saját életedet élet, vagy édesanyádét?

A te életed, a te tested, a te döntésed.

-kislányom, mindenképpen vállajatok azonnal gyereket!

-de Anya! Nem akarok, majd csak később.

-de én mindenkèppen akarom!

-anya, majd vállalunk ha eljön az ideje, és mi is szeretnènk. Még nem, majd pár év múlva

-de én mindenképpen...

-jó anya, elmenten, majd beszélünk ha leszálltál a témáról, puszi, szeretlek!

"Az anyám mindenképpen azt akarja, hogy a párommal gyereket vállaljunk, de harmincéves korom előtt nem akarok anya lenni." És ez a két dolog mégis hol üti egymást? Mert szerintem sehol. Majd 30 után szülsz, és anyád "megkapja" az unokát.

Amúgy meg elvileg felnőtt nő vagy, viselkedj is úgy.

"- Anya, 30 éves korom előtt nem leszek anya." Kb. ennyi. A folytatás opcionális: elmondhatod, h miért, mondhatod azt, hogy "Azért, mert, és csak", ill. hazudhatsz is. Ne kelljen már felnőtt ember létedre a szádba rágni, hogy hogyan/hányféleképpen mondhatod ezt el... csak mondjad és kész.