Nem tudunk anyámmal jól kijönni. Egyszerűen kikészítjük egymást módszeresen. Más is van így?

25 éves vagyok, már nem lakunk együtt, csak néha hazajárok kb. egy hétre. Ilyenkor mindig összeveszünk, ami általában úgy kezdődik, hogy ő megsért engem valamivel, ha én pedig megvédem magam, akkor kapok, hogy szemtelen / pofátlan vagyok, szégyelljem magam, stb... Sosem jöttünk ki túl jól, szinte mindenben különbözünk, a személyiségünk, a nézeteink, az attitűdünk mindenhez, stb. Mindezek ellenére én szeretem őt, de akárhányszor hazajövök, mindig eldurvul a helyzet. Nem érzem azt, hogy elfogadna, hülyének kezel, állandóan elveszi az önbizalmam mindennel mindentől. Arra tudok gondolni, hogy biztos azért lehet ez, mert kiskoromban volt egy doktornő, aki szerint én autista voltam, egy másik szerint pedig hiperaktív, innentől pedig hiába is tagadta, éreztem, hogy hülyének néz, és sokszor meg is vert, abszolút nem tudott engem kezelni. Mikor gimiben ki voltam közösítve, azt se vette komolyan, de ha itthon balhé volt, rögtön a fejemhez vágta, hogy azért vagyok kiközösítve, mert az osztálytársaim is látják, hogy nem vagyok normális. Idáig végig tanultam, nem is rossz eredményekkel (van egy diplomám és egy okj-s végzettségem is), de ez mégsem változtat sokat a dolgokon. Hálás vagyok neki, hogy anyagilag azért támogat, és vissza is akarom neki majd adni, de azt is nehezen hiszi el nekem, hogy nem olyan könnyű manapság munkába állni (csak diákmunkám volt idáig), illetve bizonyos szinten nem is merek. Túlzottan elvette ő már az önbizalmam ahhoz, hogy elhiggyem, meg tudnék állni a saját lábamon egy munkahelyen...