Születésnap. Én reagálom túl?

Most lettem 19 éves, eddig minden szülinapomat szépen megünnepeltük, különösen a tavalyit. Szokott lenni ünnepi étel és torta, meg ajándékozás.

Most annyi történt, hogy anyukám egész nap veszekedett velem minden létező dolog miatt, legfőképpen a házimunkáról volt szó, pedig tényleg mindig segítek neki és nem szoktam panaszkodni, de most jött azokkal, hogy én nem olvasom az ő gondolatait és mit nem csinálok meg magamtól. Persze, ezek valahol jogosak és hálás vagyok a szüleimnek, hogy eltartanak és iskoláztatnak, az egyetemre is ők küldtek. De akkor sem hiszem, hogy ez lett volna a megfelelő alkalom ezek közlésére.

Emellett nem volt semmi ünnepi kaja és torta sem. Ebéd után a szüleim és a testvérem megköszöntöttek egy aprósággal, de nem ezen van a hangsúly. Arra számítottam, hogy majd este lesz finom vacsi és torta, mert délben sem az én kedvemre készült a kaja.

Este eljöttek a nagyszüleim, akik szintén felköszöntöttek, és ott voltam velük egész este, vártam, hogy legyen vacsi vagy bármi, de nem lett. Értem én, hogy felnőttem, de szépen meg szoktuk tartani az ilyeneket és boldoggá tesszük egymást, most azonban ez volt életem legrosszabb szülinapja és az elvárások, csalódások és veszekedések miatt talán életem egyik legrosszabb napja is.

Én nem hiszem, hogy ez így rendben volt, és hogy ennek így kell lennie, de kérlek, írjátok meg a véleményeteket és hogy ti hogy éreznétek magatokat a helyemben.

PS kíméljenek a felnőtt vagy mennyé dógozni és hasonló válaszok. írtam, hogy egyetemista leszek és szorgalmas tanuló vagyok, nyárra pedig munkát keresek, de ettől több nem telik tőlem.