Tönkrement az életem, az anyám pedig azért hisztizik, mert nem megyek haza a születésnapjára. Mit csináljak, hogy kicsit érezze, nekem ez most elég nehéz időszak?
Az utóbbi fél évben kb. tönkrement az életem.
A barátom, akivel 14 éves korunk óta együtt voltunk és az érettségi óta együtt laktunk, megcsalt a legjobb barátnőmmel, akivel 4 éves korunk óta elválaszthatatlanok voltunk és sosem telt el úgy nap, hogy legalább telefonon ne beszéltünk volna. Mindig ott volt, ugyanabba az iskolákba jártunk, együtt jártunk nyaralni, kulcsunk volt a másikhoz.
Aztán kirúgtak az egyetemről is. Onnan, ahová kb. 10 éves korom óta készültem.
Ezért most egy barátommal vagyok külföldön, a nyaralójukban. Megőrültem volna, ha maradnom kell abban a lakásban, ahol minden a barátomra emlékeztet, vagy esetleg haza kellett volna mennem és végignézni, ahogy anyáék előadják, hogy nincs semmi gond. Szóval életemben először vakmerő voltam és eljöttem ide, amit nem bántam meg.
Tudom, hogyha hazamegyek, a problémák ugyanúgy ott lesznek, vagy épp ez az, hogy semmi nem lesz már... De itt a körülményekhez képest jól vagyok, tudok nevetni és nem foglalkozok a gondjaimmal. De anya most berágott, mert tudatosult benne, hogy a "nem megyek haza a nyáron" azt is jelenti, hogy a születésnapján sem leszek ott. Hiába mondtam, hogy eljöhetnének, vagy csak Ő, de erről hallani sem akar, mert "így is be van táblázva a nyárra".
válasza:
válasza:Írd ezt meg neki: "A barátom, akivel 14 éves korunk óta együtt voltunk és az érettségi óta együtt laktunk, megcsalt a legjobb barátnőmmel, akivel 4 éves korunk óta elválaszthatatlanok voltunk és sosem telt el úgy nap, hogy legalább telefonon ne beszéltünk volna. Mindig ott volt, ugyanabba az iskolákba jártunk, együtt jártunk nyaralni, kulcsunk volt a másikhoz.
Aztán kirúgtak az egyetemről is. Onnan, ahová kb. 10 éves korom óta készültem. " és kérdezd meg, hogy miért nem tud egy kicsit megértő lenni? Távol akarsz lenni mindentől, hogy kicsit összeszedd magad és talpra állj.
válasza:
válasza:Önző vagy ès hülye. Elvesztettèl kèt fontos embert ès erre az a válaszod, hogy mega családod is eltaszìtod, akik törődnènek veled jóesetben ( anyádnak nyilván nem azèrt kellenèl a szülinapján mert nèlküled nincs èlet hanem.mert fontos vagy neki).
De vègül is hülyènek lenni emberi jog, szval hajrá!
Már mondtam neki ezeket...
A válasza az volt, hogy az egyetemre jelentkezhetek újra pótfelvételivel és jobb, hogy a barátommal ez az egész most történt, nem házasságban, gyerekek mellett.
Tudom, hogy az is a baja, hogy akivel jelenleg itt vagyok, azt a srácot ki nem állhatja. De mégis ő volt az egyetlen, aki mikor meglátott, nem kezdett el sajnálkozni, vagy lehetetlen tanácsokat adni, vagy megjegyezni, hogy "annyira nem is nézek ki rosszul", hanem normális emberként viselkedett velem.
válasza:Igen, volt, hogy anya rosszul érezte magát a szülinapomon, mert apával összevesztek. Akkor elutazott vidékre, ezt a 18. születésnapomon sikerült megcsinálnia. :)
De megkaptam azt a lehetőséget, hogy menjek vele én is...
Miért tudná bárki, hogy elmenekültem?
Az összes közösségi oldalamon az látszik, hogy milyen mesés helyen vagyok, mennyit pihenek és bulizok, semmi depressziós dolog nem található sehol. Sőt, azt is tudom, hogy az exem kidobta a volt legjobb barátnőmet és nagyon szeretne visszakapni, de jelenleg rá sem bírok gondolni, nemhogy beszélni vele. Mert aki egyszer megteszi ezt, ugyanúgy megcsinálja másodszor is.
válasza:Egy biztos, a családoddal ne vessz össze emiatt. Később megbánthatod. Azt kell elfogadnod, hogy most szar lelki állapotban vagy, és amiket most döntéseket hozol, azok kihatással lehetnek a későbbi életedre, amikor már lehet, hogy nem így fogsz gondolkozni. Hasonló cipőben járok, de folyamatosan figyelek arra, hogyha valakit meg is bántok, legalább elnézést kérjek tőle. Mégha igazam is volt, vagy félig leszarom a dolgot. Legfőképpen az anyukámmal való kapcsolatomat próbálom menteni, ami hasonló okokból ugyanúgy romlik, mint neked. Tudom. Na szóval tudom, hogy később máshogy fogok gondolkozni, csak túl kell lennem ezen az egészen.
Amit írtál az tényleg durva. Mondom nekem is hasonló mélységű, meg a főszitu ugyan ez, leszámítva, hogy engem még nem rúgta ki az egyetemről, és a legjobb barátom se kavart be. A szakmámhoz tartozik a pedagógia, ami révén rákényszerültem tanulni egy kis pszichológiát. Sokra nem, de arra jó volt, hogy átlássam nagyjából, hogy ezek a gyerekkor óta tartó kapcsolatok, mennyire szar helyzetbe tudják hozni az embert. Szóval ha nem megy egyedül, nyugodtan kérj segítséget szakembertől. Egy próbát megér. Külső szemlélő mindig reálisabban látja a dolgokat. Egy-két dolgot próbálj lenyelni. Például hogy haza kell jönnöd pár napra. Nem azért mert jobb lesz neked, hanem azért, hogy ha majd visszatér a nagy boldogság az életedbe (napok évek vagy évmillióezredek múlva) akkor még legyen valami ép emberi környezeted belföldön is. Na bocs ha túl egyenes voltam. Szép Napot 24/F
válasza:Mond el anyukádnak, amit ide írtál és fejezd ki, hogy neked most nehéz lenne hazamenni. Az idő begyógyítja a sebeket, lehet hogy pár hónap múlva hazamész és akkor bepótoljátok a családdal töltött időt.
Teljesen megértelek, hogy "kimenekültél" ebből a helyzetből, a helyedben én is ezt tettem volna. Ilyen "pofonok" után igenis szüksége van az embernek arra, kikerüljön a megszokott közegből, hogy fel tudja dolgozni a fájdalmait és majd tiszta lappal, tiszta fejjel és szívvel újra nekivághatsz az álmaidnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!