Ebben az esetben elköltözzek a páromhoz?

hosszú lesz elnézését...

Hárman lakunk albérletben anyámmal, meg a 20 éves öcsémmel. Én 23 éves nő vagyok. Van párom majdnem 1 éve,akivel komolyan gondoljuk, beadtunk egy lakásigényt, csak arra még ki tudja, mennyit kell várni. Szóval az a helyzet,hogy megbolondulok otthon. Anyám nehéz természet, idegileg nulla, öcsém szintén. Nem lehet velük együtt élni. Én élem az életem, van egy jól fizető munkahelyem 80 km-re, tehát ingázok. Sokat találkozunk a párommal, mert útba esik a munkahely felé és nekik szép házuk van, nem egy dög meleg albérlet, tehát sokkal kényelmesebb ott lenni. Ha otthon vagyunk meg csak anya savanyú fejét kell bámulni, mert ugye ki tudja megint mi baja... Párom szüleivel, tesóival, barátaival, szóval mindenkivel kijövök. Párom már párszor felajánlotta,hogy ideiglenesen költözzek oda, amíg meg nem kapjuk a lakást. Mindenki bele egyezett, sőt,mindig mondogatták ezt a páromnak, hogy lakjunk ott. Csak ezt summázni kéne anyámnak. Legutóbb azért volt megsértőve, mert elmentem dolgozni pénteken, szombat reggel munkából a páromhoz mentem,mert programunk volt szombat vasárnapra. Hétfőn onnan mentem munkába, és hétfőn este 9re értem haza. Köszöntem, rám sem nézett, hozzám sem szólt,mert hogy merészeltem őt nem felhívni 2 napig,hogy él e még... Szóval szerintem körvonalaztam a jellemét. Hozzáteszem, öcsém persze a szent,meg most főleg,mert egyetemre készül, de igaz 4 hónapja otthon ült ,nem dolgozott még diákmelót sem. Én meg persze adok haza... de már belegondoltam,minek,mert otthon sem vagyok, az étel sem esik jól ilyen körülmények között. Elegem van a csesztetésből,a sok igazságtalan helyzetből,amit most nem írok le,mert nem ez a kérdés. Szóval attól félek,sőt biztos,hogy ha bejelentem,hogy elköltözök,hozzám sem fog szólni és nekem kell mindig hívni,hogy miújság,mert különben egy telefont nem ereszt meg.. és nem is tette soha.