Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Ha az anyám kiskorom óta nem...

Ha az anyám kiskorom óta nem tudott velem kedves lenni, nem éreztem, hogy őszintén szeretne, elfordultam tőle, és ő rámhagyta, nem foglalkozott velem, jogos a hozzáállásom?

Figyelt kérdés

Húszas éveim elején járok, önállósodás előtt, le kellett zárnom ezt a témát valahogyan. Soha nem éreztem anyámnak, nem tudtam rá úgy tekinteni, csak egy ember volt számomra, aki eltartott és elkényeztetett.


Kiskorom óta nem is beszélgettünk szinte semmiről, úgy érzem elhidegült a kapcsolat, eltávolodtunk egymástól, és nem szeretem, nem kedvelem. Az alapvető tiszteletet megadom neki, de csak úgy vagyok rá képes tekinteni, mint két ember akik segítik egymást. Úgy gondolom, nem szakítanám meg vele "végleg" a kapcsolatot, csak olyan szinten, hogyha segítségre szorul, akkor hálából segítek neki, viszonzásképp.


Lelkileg sérültem emiatt, és nem tudtam beilleszkedni, de túl vagyok már ezen, nem hárítom a felelősséget. Attól még, hogy elkényeztetett, nem volt jó gyerekkorom, magamtól túl esetlen voltam.


De felköszönteni nem tudom, ajándékot sem venni neki, mert nem kedvelem, és beszélgetni sem esik jól vele, látni sem őt. Ez gond, vagy rendben van így?



2016. aug. 30. 19:09
1 2 3 4 5
 1/44 anonim ***** válasza:
100%
A jogos szó itt nem értelmezhető. Az ivadékgondozó állatok mindegyikénél lényeges eleme a szülő és az ivadék közti kapcsolat. Emlősállatoknál kifejezetten fontos, az embernél pedig elengedhetetlen a testi kontaktus mellett az érzelmi elem, mert a felnövekvő gyerek csak így tud teljes értékű emberi kapcsolatokat kialakítani idegenekkel is. Ha gyerekkorban nem kapta meg a szükséges viselkedési mintákat, akkor felnőtt korban a saját gyerekeinél sem tudja ezeket érvényesíteni. Nem véletlen, hogy az "árvaházi" gyerekek ritkán tudnak megfelelő élettársak és szülők lenni, mivel ilyennel nem találkoztak, nem tanulták meg az ilyenfajta helyes viselkedést.
2016. aug. 30. 19:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/44 A kérdező kommentje:
Akkor majd megtanulom. :) Igyekszem. Érthető, hogy nem kedvelem, és érzéketlen lettem irányában? (Sem ajándék, sem köszöntés nincs részemről, nem is volt soha, egyszerűen nem esik jól csinálni ezeket...)
2016. aug. 30. 19:37
 3/44 anonim ***** válasza:
Mi lenne, ha most így felnőtt fejjel kezdeményeznél egy beszélgetést? Lehet, hogy tök szimpi ember, csak az ismerkedés nálatok kimaradt.
2016. aug. 30. 20:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/44 anonim ***** válasza:
Az hogy passzol össze, hogy nem tudott hozzád kedves lenni, ugyanakkor elkémyeztetett?
2016. aug. 30. 21:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/44 A kérdező kommentje:

#3: Sértené az önérzetemet. Úgy érzem. Ennyi idő után.


#4: Adott enni, adott pénzt, megvette amit kértem, de emberileg, érzelmileg csak bántó volt, lekezelő. Én magamba fojtottam mindent, ő pedig szerintem nem akarta belátni, hogy hibázott. Mintha a szülőnek mindent szabadna, és a gyereknek kötelessége lenne viszont szeretni a nagy semmit. Mintha a gyerek nem is ember lenne, neki nem jár "tisztelet". Mennyiszer a fejemhez vágta, zsörtölődő hangon: "Az anyád vagyok!". Csak éppen nem éreztem annak... Vérszerint lehet.

2016. aug. 30. 21:43
 6/44 anonim ***** válasza:
#4 vagyok. Így már értem. Van egy pont ilyen ember a környezetemben mint az anyukád. Az ő fia teljesen ugyanígy érez iránta mint te. Abban azért ne legyél biztos, hogy nem szeret, lehet, hogy a személyisége ilyen vacak, meg nem állt meg soha az életében elgondolkodni, hogy mi a fontos. Egyébként érthetőek az érzéseid iránta.
2016. aug. 30. 21:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/44 A kérdező kommentje:
Köszönöm a választ. :) Én csak az érzéseimre hallgatok, de nagyon erősen mozgolódnak bennem, mióta az eszemet tudom. Megértem az ő helyzetét is, nem tudhat mindent, lehetnek hibái. De ha egyszer ez így alakult közöttünk... Szóval megértem őt, csak a tényen ez nem változtat. Ha fel tudta dolgozni, hogy ennyi éven át így törődött a gyerekével, akkor azt is tudnia kell, ha az nem akar elkezdeni valami olyat, ami soha sem volt elkezdve... Jól jön mások véleménye, mert saját kútfőből nem egyszerű megítélnem ezeket a dolgokat. Sajnálom ezt az egészet, hogy így alakult, és főleg azt, hogy nem sikerült előbb észbe kapnom. Részemről lerendezetlen volt a viszony, olyan értelmben, hogy nem láttam ilyen mértékben át.
2016. aug. 30. 21:59
 8/44 A kérdező kommentje:

Sokáig csak hagytam lógni a levegőben mindent. :(

Hárítottam a felelősséget.

2016. aug. 30. 22:02
 9/44 anonim ***** válasza:

Kedves Kérdező! Teljes mértékben átérzem helyzeted,ugyanez van nálam is.Én is huszas éveim elején járok,csak sajnos nekem nincs annyi havi bevételem hogy el tudjak költözni itthonról.

Teljesen jogos a hozzáállásod, jól csinálod amit csinálsz több nem is krll

2016. aug. 30. 23:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/44 A kérdező kommentje:
Megnyugtató, hogy nem vagyok ezzel egyedül, és helyesek az érzéseim. Igyekszem lelkiismeretes maradni. Csak ha kedves lett volna, már az is elég lett volna, nem kell a szeretet. Szerintem úgy gondolja, hogy én nem hagytam, hogy foglalkozzon velem, velem nem lehetett beszélgetni... Rám hárítja, ezzel nyugtatja magát. Csak furcsa, hogy akkor miért tartott el idáig. Vagy beszélgessen a gyerekkel, mindegy, hogy az éppen haragszik a világra, vagy szabaduljon meg tőle, ne hagyja "lógni a szoknyáján". Nem is ismerjük egymást, konkrétan felnőttem "mellette". Apukám sem volt. Anyagilag is érdekes lesz ez az egész, nem akarok tőle pénzt kérni, rá támaszkodni többet. Tartok attól, hogy felélném a megtakarításom.
2016. aug. 31. 00:21
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!