Jogosan esik rosszul, hogy senkit nem érdekel a diplomaosztóm?

Nagyon sajnálom!

Ez tényleg bunkóság, de tudod mit!

Ne törődj velük, légy büszke magadra, hogy sikerült elvégezned! A diplomaosztó után pedig menj el, és ünnepeld meg! Akár egyedül! Vagy a csoporttársaid közt csak van valaki, aki hasonló cipőben jár, nem?

Jogos.

Szüleit nem válogathatja meg az ember. Különben is ahogy írtad, szürke besavanyodott kisemberek akiket a tévén kívül semmi nem érdekel.

Ez viszont már problémásabb:

"még a barátomnak se jutott eszébe, hogy elmenjünk valahova enni, "

Szóval én elgondolkodnék, hogy ha a barátom ennyire nem figyel rám, nem érdeklem, nem tisztel akkor miért is vagyok még vele?

Ja, gratulálok a diplomádhoz. A jegy miatt meg ne edd magad. A tudásod többet fog számítani.

Ünnepelj a csoporttársakkal. Mi is azt tettük.

Jogos, hogy rosszul esik, hogy ennyire nem érdekli őket, de az érthető, hogy nem tudnak elmenni, ha dolgoznak.

megértelek.ez elég érzéketlenség a részükről. a szüleid lehet féltékenyek is esetleg..

De a helyedbe nem tartanám magamba,hanem elmondanám hogy hogyan érzek. főleg a barátomnak

Tudom, mit érzel, én is átéltem hasonlót, annyival volt jobb a helyzetem, hogy én csak a család felétől "élvezhettem" ezt a fajta hozzáállást.

Én voltam a h*lye, aki semmit nem ér, aki hiába tanul, semmire nem fogja vinni, stb, stb. Közben meg egyedül én lettem Mensa-tag, akik végig becsméreltek, azoknál mind magasabb végzettségem van, és míg nekik ha lenne munkakönyvük, az már egy lexikon lenne, addig engem szabályosan elengedni nem akartak a munkahelyemről, amikor jobban fizető állás után néztem. :D

Ráadásul az államvizsgám is "csak" négyes lett, eléggé érdekes körülmények között.

De ennek már 10 éve. Akkoriban ezek persze kemény, fájó dolgok voltak, de most már látom, hogy olyan dolgok, amiken egyszerűen túl kell lépni. Ahogy szokták mondani: nem másnak tanultál, nem másnak szerezted meg ezt a nem kis végzettséget, hanem magadnak. Sajnos nem mindenki születhet normális családba, ezzel nem lehet mit tenni. Csak annyit, hogy túllépsz a kicsinyességükön, és magadra büszkén lépsz be a nagybetűs életbe.

#3: "Szóval én elgondolkodnék, hogy ha a barátom ennyire nem figyel rám, nem érdeklem, nem tisztel akkor miért is vagyok még vele? "

Ennyiből azért nem vonnék le messzemenő következtetéseket.

Ha a barátja egy önző kis pöts, aki csak magára gondol, akkor tényleg lapát. De ennyiből ez nem derül ki. Én pl. a saját diplomaosztómon sem akartam semerre elmenni, kifejezetten ellene voltam, hogy bármi felhajtás legyen emiatt. Van, akinek ez egy világra szóló ünnep, amit kötelező megünnepelni, más meg egyszerűen nem szereti a felhajtást. Nem vagyunk egyformák.

Lehet az is, hogy egyszerűen csak "elbeszéltetek egymás mellett". Te nem mondtad, hogy jaj, de jó lenne így meg úgy megünnepelni, neki meg ebből az jött le, hogy te nem akarsz külön felhajtást. Szóval én itt inkább egyszerű kommunikációs problémát vélek felfedezni.