Velem van a baj, esetleg csak más a gondolkodásmódom?
Sziasztok!
Az a helyzet, hogy a családommal nem igazán tudok jól elbeszélgetni.
Nem akarom túl hosszúra kerekíteni ezt a kérdést, ezért röviden az van hogy nincs közös témám a családommal.
Általában ezen témák közül lehet választani, amiről lehet velük beszélni: Politika [ Szidni az épp hatalmon lévő kormányt a HírTv-t bámulva], Szidni a munkahelyet és a fizetést, Panaszkodni hogy rosszak az emberek, panaszkodni hogy össze kell takarítani a házban, panaszkodni, panaszkodni, panaszkodni mindenért...
Kicsit idegesítő ez az egész... Nem igazán értem miért panaszkodik ennyit a családom? Mármint tudom hogy nem rózsás a helyzet az országban, Én is folyamatosan dolgozom amikor nem iskolában vagyok, de egy értelmes témáról nem tudok beszélgetni sem a szüleimmel sem a testvéremmel... Értem ez alatt hogy engemet érdekel az önmegvalósítás, a vállalkozás, nagy emberek önéletrajzai mint Thomas A. Edison, Phil Knight, Donald Trump, Dale Carnegie stb... De ezekről nem igazán tudok velük beszélni mert Donald Trump-on kívül nem igazán ismerik egyiket se... És ha pl véletlen kimondom a nevét Trumpnak már kezdődik az ócsárolás... Nem az, nem mondom hogy tökéletes ember, de SEMMIT nem tudnak róla és szidják.. Hát... Fura... mindegy.
Tehát összefoglalva én szeretek minél több dolgot megtapasztalni, rendszeresen valósítom meg kisebb-nagyobb céljaimat [ Nem, semmi Szabó Péteres maszlang nem játszik közre, nem közhelyekre gondolok, ezek ténylegesen meg is valósulnak ], Angolt tanulok mivel nyelvvizsgát akarok tenni, olvasok rendszeresen, edzek rendszeresen, kilépek a komfortzónámból legalább kéthetente, tehát olyat csinálok amit azelőtt nem/nagyon ritkán... Vagyis érzem hogy napról napra, hétről hétre fejlődök...
Azonban amikor velük leállok beszélgetni csak panaszkodásról tudnánk beszélgetni, ezért inkább csendben maradok... Mert engem NEM érdekel, hogy most épp miért panaszkodnak... Az igazi problémák érdekelnek, és mindenben segítek amiben tudok, de ezek a piti, értelmetlen dolgok amiken nem tudunk változtatni, nem érdekelnek..
És erre megkapom mostanában hogy nagyon hallgatag és csendes vagyok... Most mit mondjak nekik erre? Ha értelmes témát hozok fel elalszanak, vagy nem érdekli őket, vagy elutasítva lekezelnek...
Arra lennék kíváncsi van valaki hasonló cipőben? Mennyi időbe tellett míg megszokták a rokonok, hogy "csendes" lettél?
Kicsit hosszúra sikeredett, a elolvasod nagy pacsi! :) És köszönöm a válaszokat előre is!
válasza:Értem, akkor nem vagyok egyedül :)
Köszönöm a válaszodat!
válasza: válasza:Gondolom szüleid nem a kapitalizmus nyertesei. Adolf Hitler a Harcom "Bécsi tanulóévek" fejezetében nagyon jól leírta, hogy a kiszolgáltatottabb társadalmi rétegbe (akkoriban képzetlen munkásság) tartozók lelkét hogyan mételyezik meg a küzdelmes mindennapok és a sok elszenvedett igazságtalanság.
Az ilyen embereket pozitív életszemléletre nem fogod tudni áthangolni kommunikációval, azt is megértem hogy negatív témáik meg téged nem érdekelnek.
Még azt sem mondom, hogy hőzöngésük nem jogos. Két egyetemet végzett, jó multis állásban dolgozó fiatal tud úgy érvényesülni, hogy ne bosszankodjon az őt körülvevő világ igazságtalanságain.
Olyan világban élünk ahol 1%-nak több vagyona van, mint az alsó 90%-nak...
USA-ban pl. a felső 1%-é 34,6%-a, következő 4%-é 27,3%... alsó 40%-é 0,2% !!!
válasza: válasza:Ajánlom V. Levitől Az önismeret művészetét. Játszmázásnak hívják, ami Nálatok zajlik.
A családod bele van ragadva abba, hogy az élet rossz, és "természetesen" minderről külső tényezők tehetnek, és emiatt nekik "természetesen" egy szalmaszálat sem kellene keresztbetenniük, hogy javuljon a helyzet. Így érzik magukat biztonságban. Óriási pofon az embernek, amikor rádöbben, hogy azért rossz az élete, mert ő saját maga elmulasztotta jobbá tenni. Ezért nagyon kell ügyelniük, hogy mindig legyen valaki más, akit hibáztatni lehet.
Homlokzatvédésnek is nevezik az ide tartozó viselkedést: ha a családtagodnak az a véleménye magáról, hogy ő egy boldogtalan ember, akinek xar az élete, akkor a biztonságérzete érdekében kerülnie kell az olyan helyzeteket és embereket, amik és akik bebizonyíthatnák, hogy ez nem így van. Tipikusan ez az a fajta ember, aki 10 évig elvan egy rossz munkahelyen úgy, hogy közben végig szidja.
Ki kellene léptetni őket a játszmájukból, csak nem tudom, hogyan. Csernusnak biztosan volna rá pár tippje :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!