Szülök, ti szoktátok telefonon keresni a felnőtt gyereketeket vagy azt várjátok, hogy ő hívjon?
Már régen elváltak a szüleim, Anyuval maradtunk, de Apuval kb havonta találkoztunk. Ha anyagiakról volt szó pl zsebpénz kellett azt mindig adott, de máshogy nem igazán foglalkozott velünk. Most már felnőttünk, külön életem van már, a férjemmel élek. A kapcsolatunk Apuval nem kifejezetten rossz, de jónak sem mondható. Fel szoktam hívni 2-3 hetente, mert általában várok hátha eszébe jutok és felhív, de sajnos nem. Tényleg csak akkor hív ő, ha névnapom vagy születésnapom van. Volt, hogy Anyunak panaszkodott, hogy nem hívjuk. Mondtam is Anyunak, hogy ezt nem értem, mert mi hívjuk csak őt, ő minket nem. Nagyon furcsa az egész helyzet, valahogy ő elvárja azt, hogy mi hívjuk őt. Én azért hívtam, mert mindig érdekelt mi van vele, most pedig már mióta elvárja azóta úgy érzem csak kényszerből hívom. Azért nagyon nehéz ez az egész, mert alapjáraton nem rossz a kapcsolat, mert havonta-kéthavonta összejárunk a családdal, viszont a részéről akkor sincs igazán meg az érdeklődés felénk, jó ha feltesz 2 kérdést. Megmondom őszintén sokat sérültem lelkileg gyerekkoromban, pont a kamaszkorba léptem be mikor elváltak a szüleim, ami nagyon megviselt, haragudtam az egész világra. Most felnőttként pedig nem szeretnék tovább sérülni. Szeretném ha jobb lenne a kapcsolatunk, de ha ő ezért nem akar tenni akkor nem tudok mit csinálni.
Mit gondoltok? Adjam fel, hogy valaha igazán jó lesz a kapcsolatunk és lépjek tovább?
27/N
válasza:
válasza:Nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, de nem szoktak hívni, mert én jobban tudom, mikor érek rá, mikor van mondanivalóm. Külföldön lakok, Skypeolni szoktunk hetente-kéthetente, akkor is alig kérdeznek, mert várják, hogy én beszéljek arról, amiről akarok.
Nem mondom, hogy nálatok is ez a helyzet, de csak azért mert korábban sérültél miatta, nem kell mindjárt a rosszat belelátni.
válasza:Az én faterom sem hív engem soha, azt állítja, hogy nem szeret telefonálni.
Pedig az igazság az, hogy nem telefonálni nem szeret, hanem engem...És mivel úgysincs mondanivalónk egymás számára, így nem hívogatom. Az anyukámmal viszont jóban vagyok, vele naponta többször is hívni szoktuk egymást.
Én úgy vagyok vele, hogy aki akar tőlem valamit, elér. Én nem futok olyan szekér után, ami nem vesz fel. Ha valaki SOHA nem képes felhívni, azt én sem fogom keresni.
válasza:Szerintem Apukád egy másik generációhoz tartozik, aki máshogyan gondolkodik. Ott még megvolt a hagyományos idősek tisztelete - ne értsd félre, ez biztos hogy benned is megvan.
Lehet, hogy ő is sérült gyerekként. Nem szabad keménynek lennünk egymással.
válasza: válasza:Anyukámat hívom és ő is hív.
Apukám nem hív, én sem őt. Nekem is elváltak. Már gyerekkoromban sem alakult ki normális kapcsolat közöttünk.
válasza: válasza:Az én apám 64 éves, nincs telefonja, úgyhogy sem én, sem ő nem szokott hívni.:)
Az én szüleim is elváltak, sajnos apám alkoholista, nagyon rossz dolgokat tett, de idővel megbocsátottam neki, bár el nem felejtettem, egy ideig nem is beszéltünk egymással, viszont rendeződtek a dolgaink, így havonta, 2 havonta meglátogatni szoktam.
Anyukámmal pedig heti 1-szer szoktunk telefonon beszélni, illetve hetente, 2 hetente szoktunk találkozni.
Én azt mondom, hogy ő mégiscsak az apukád, az én apám sokkal több rossz dolgot tett az életében, mint a tiéd valószínűleg, mégis keresem. Szóval szerintem tartsd meg ezt a szokásodat, hívd fel ahogyan eddig is.
válasza: válasza:50 múltam, és mióta 18 évesen elköltöztem otthonról én hívom fel a szüleimet. Nem tudják mikor altatom a gyereket, mikor van vendégünk vagy más dolgunk.
Én viszont tudom, mikor van reklámszünet a mama kedvenc sorozatában, és lehetőleg akkor telefonálok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!