Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mit tudnék tenni, de végső tehetetlenségemben úgy döntöttem, hogy leírom ide, hogy milyen helyzetben vagyok. Tudnátok tanácsot adni?

Az a helyzet, hogy a szüleim már régóta vitáztak, egészen kiskorom óta, és apám többször meg is verte anyámat

Ez teljesen beleivódott az emkékeimbe

Kb.1 éve megint megy a vita, de már egyre durvábban és teljesen tanácstalan vagyok. A szüleim hetente vesznek össze, édesanyám mindig sír, idegileg kivan és szerintem 1x idegösszeroppanást is kapott

Ahogyan írtam, újfent elkezdődött a veszekedés, a mai nap is megtörtént, de ma már fény derült bizonyos dolgokra

Elbeszélgettem édesanyámmal, és kiderült, hogy apám megint veri. Mindig én voltam az, aki lehiggasztotta őket

Ez szerintem teljesen embertelen és nem lehet már így élni. Traumaként kiskorom óta bennem maradnak ezek a dolgok. Teljesen kilátástalan a helyzetem, ugyanis van egy 16 éves testvérem (én 19 éves vagyok), aki nem sokat tud ezekből a dolgokból. Anya már teljesen ki van készülve, folyamatosan csak tűr és tűr, magábafolytja a dolgokat és azért küzd, hogy tesóm ne érezzen ebből semmit. Mint említettem, a mai nekem betett nagyon. Már érzelmileg teljesen elfáradtam, anyám azt mondta, hogy tűri amíg csak tudja, csak nekünk legyen jobb életünk. Nekem igazából voltak nagy terveim, idén érettségiztem nagyon jó eredményekkel, van egy nyelvvizsgám,1 szakmám, illetve az érettségim. Az volt a tervem, hogy orvos legyek. Rengeteget tanultam,6 tantárgyból kellett érettségiznem és voltak olyan éjszakáim, hogy inkább nem aludtam mert tanultam. Tudtam, hogy küzdenem kell a céljaim érdekében. Anya tudta, hogy mi a célom ezért tűrte a veréseket ( ezeket én ma tudtam meg). De nekem elegem van! Megfogalmazódott bennem, hogy ha én nem teszek semmit, akkor ez így fog menni még éveken keresztül és ez előbb vagy utóbb anyukám vesztét fogja jelenteni. Eldöntöttem, hogy feladom az álmaimat és inkább elkezdek dolgozni, csak azért, hogy ha már nekem nincs normális életem, akkor a testvéremnek legyen az. Felvettem ma a veszekedést hangfelvételre. Kihúztam anyukámból azokat a dolgokat amiket titkolt előlünk. Rajta van a felvételen az, hogy apám veri és hogy inkább tűri csak nekünk legyen majd jobb életünk. Itt most a jobb élet alatt nem az anyagi helyzetet értem, hiszen azzal nincs baj, hanem azt, hogy nem kell majd veszekedésben élnünk. Szóval a hangfelvételekkel a kezemben arra gondoltam, hogy felveszem a kapcsolatot a helyi gyámhatósággal, és rákérdezek, hogy mit tudnék tenni. Ha 1 hónapon belül találnék munkát, és bebizonyítanám, hogy ez nem megfelelő körülmény egy 16 éves számára, akkor talán lehetnék én a gyámja. Inkább feladom az álmaim és elmegyek dolgozni, csak hogy eltartsam magam és a testvérem. Ez az elhatározásom, mert ha én nem vetek ennek véget, akkor senki nem fog. Ezt már nem lehet tovább húzni! Nem akarom látni ahogy édesanyám szenved. Már felfordul a gyomrom és folyton azon járnak a gondolataim, hogy mikor jön az újabb veszekedés. Mennyi esély lehet arra, hogy érettségivel, szakmával illetve nyelvvizsgával a kezemben el tudom tartani magam és a testvérem? Ha kijelölnének engem a testvérem gyámjaként, akkor talán anyám is rájönne, hogy véget lehet ennek vetni. Tudom, hogy most akkoe fel lehetne tenni azt a kérdést, hogy miért nem hagyja el szimplán apámat. Azért, mert ő értünk küzd! Abban a hitben van, hogy még bírja pár évig. Illetve szerintem ennek már pszichológiai háttere is van. Egyszerűen nem érez magában annyi erőt, hogy végetvessen ennek. Ezért akarok én! Sajnálom, ha összefüggéstelen lett az írásom, de még zaklatott vagyok a történtek miatt és csak jár az agyam, hogy mit tegyek. Van rá esély, hogy találok munkát és engem jelölnek ki gyámnak? Egyszerűen ki akarok törni ebből a közegből és tesómat is vinni akarom. Köszönöm ha elolvastátok! Szerintetek mi tévő legyek? Ha lenne elég erőm hozzá, akkor végig tudnám csinálni és jó megoldás lenne?