Nem engedik boldognak lenni a (felnőtt) gyereket, túlságos beleszólás?

És mi a kérdés a rinyáláson kívül? Mi elég hamar letisztáztuk, hogy ha valami nem megy, seegítséget kérek vagy véleményt, de amúgy nincs beleugatás a másik életébe. Ha nem harcolod ki, úgy könnyű panaszkodni, hogy nem vesznek felnőttszámba.

Végső megoldásként még mindig elmehetsz albérletbe és onnantól a magad ura vagy.

Elég nagy probléma, hogy felnőttként ezen a szinten vagy. De ha már ez van, ezzel kell kezdeni valamit.

Na most, ahogy előttem mondták ezt az "egyszer kell kiállni magadért dolgot", lehet, hogy vannak emberek akiknek bejött, az én tapasztalatom az, hogy ez kevés.

Magadért kiállni nem azt jelenti, hogy megbántod a szüleid. Miután anyagilag teljesen függetlenedsz, tetőt tudsz tenni a saját fejed fölé a saját erődből, leteszel az asztalra valamit, legyen az diploma, munkahely, ahol elismernek, és elkezded élni a saját életed, amiben mindent magadnak intézel, ragaszkodsz a saját igazadgoz, ha döntéshelyzetbe kerülsz, és bebizonyosodik, hogy valóban a tiéd volt a jó döntés az adott körülmények közt, akkor fogják a szülők észrevenni, hogy a gyerek felnőtt.

Az én kérdésem feléd: a fentiek alapján gyerek vagy vagy felnőtt?

Nekem a férjem szülei ilyenek, hogy beleszólnak mindenbe.

Az a baj, hogy a férjem is komoly vitába is belement, aminek ez lett a végszó és erre már tényleg nem tudott mit mondani.

Idézem: "Mert én vagyok az idősebb."

Vitathatatlan tény, de attól még egy 30 éves családos férfi aki dologzik, viszonylag jó módban él a családjával el tudja dönteni, hogy neki mi a jó. Így a folyamatos vita ezzel garantált ha valami felmerül.

Szóval sajnos sok helyen nem működik a lefektetem a szabályokat és kész.

Itt lesz a probléma: onnantól kezdve, hogy a szüleid segítettek, hogy úgymond elindulhass az életben, valamilyen szinten jogosan érzik úgy, hogy beleszólhatnak (hiszen jórészt nekik köszönhetően tartasz ott, ahol, és ha azok a fajták, akik ezt az orrod alá hajlamosak dörgölni, akkor őszintén nem irigyellek).

Sajnos ezzel nem tudsz mit kezdeni, és úgy látom, a szüleid sem könnyítik meg a dolgod. vagy behódolsz, és hagyod, hogy fennmaradjon a korábbi helyzet, vagy felvállalsz egy jó eséllyel hosszú konfliktushelyzetet a családdal. Jó megoldás nincs, csak kisebb rossz, utóbbi esetben nagyon sok múlik rajtad, hogy kezeled ezt a helyzetet. (egyébként hetes voltam)

Egyetértek az utolsóval. Ebből jól nem jöhetsz ki, mert nem külön emberként kezelnek, hanem egy olyan embernek tekintenek akit ők hoztak létre, tulajdonuk vagy.

Nálunk is bőven van sértődés stb. De inkább sértődjenek ők, minthogy feladjuk a saját elképzelésünket az életünkről. (6-os voltam.)