Ha csak havi szinten 2-3szor bántanak a szüleid elviselnéd vagy szólnál a rendőrségen?

Mit nevezel 'bántás'-nak?

Bántásnak és akaratod korlátozásának veszed azt, hogy megtiltják, hogy WC után a forró levesben mossad meg kezed?

Nem jelentgetném fel a szüleimet a rendőrségen, mert nem szarok oda, ahol eszem. (Átvitt értelemben!)

Elgondolkoznék, hogy mennyire következménye a viselkedésemnek a "bántás" és mennyire az a mögöttes tartalma, hogy csak a javamat akarják.

Ha egy őszinte önvizsgálat után arra a következtetésre jutok, hogy öncélúan, saját örömükre püfölnek, holott én mintagyerek vagyok, akkor elköltöznék otthonról, kiskorúként nagyszülőkhöz, vagy valami rokonhoz, esetleg kérném a gyámhatóságot az állami gondozásba vételemért.

#5

Nem egészen!

Amikor a szülő kiköpi a tüdejét és nem tud már másképp az ütődött kölke eszére hatni, akkor egy időben elhelyezett atyai pofon csodákra képes! Ezzel nem azt mondom, hogy egy szülő ha kell, ha nem kell, a frusztrációját a gyerekén vezesse le és üsse mint a répát!

De vannak gyerekek, akik csak abból értenek és addig feszítik a húrt, szinte kiprovokálják, hogy megkapják a maflást.

A nagy liberális "azt csinálsz amit akarsz" nem fog jóra vezetni, de ez már most is látható.

Kedves 7-es!

Igen, az apukák rendszerint ezt vallják, különösen, ha lánygyerekről van szó.

Az én apukám is ezt vallotta, ... amikor este 8-kor hazavergődött a munkából.

Ellenben anyánknak el-el járt a keze, ahogy feltehetőleg a tiédnek is, (mivel őt nem írtad példaként) mert a velünk töltött idő és így a nevelés nagy része is rá hárult, ezért a népszerútlen feladatokat is vállalta.

Teljesen normális, kiegyensúlyozott, tanult emberekké fejlődtünk egy teljesen normális családból, amire az összetartás és a szülőtisztelet a jellemző.

Nekem két fiam van ugyanattól az apától, ugyanabban a környezetben élnek, minden megkülönböztetésüktől mentes légkörben.

Az egyik úgy él és nő mellettünk, hogy észre sem venni, hogy gyerek van, elég neki egyszer elmagyarázni valamit és aszerint teszi a dolgát.

A kisebb egy energiavámpír, minden róla szól, agresszív, problémás minden tekintetben, már az óvodában pszichológushoz kellett hordani, annyira öntörvényű.

Az iskolával ugyanez a helyzet, kezelhetetlen.

Már több nevelési tanácsadónak beletört a bicskája és karjukat széttárva kihátráltak a problémából.

Annak ellenére, hogy már többszörösen megállapították, hogy semmilyen mentális baja nincs, néha kétségbe vonom, hogy normális.

Nos, ő viszont akkor elviselhető egy jó darabig, ha NÉHA az apja előveszi és lekever neki kettőt.

Érdekes, akkor hetekig egy angyal, aztán megint megbolondul és hajmeresztő dolgokat művel.

Ő egyenesen kiköveteli, hogy meg legyen ütve, de ezt mi sajnáljuk a legjobban.

Ha sikerül vele eljutni a kamaszkorig, akkor vagy ő fog kinyírni bennünket, vagy mi akasztjuk magunkat fel nagy valószínűséggel.

Hát ennyit a sablonokról és a nevelés sokszínűségéről!

Nem. Én az iskolában szóltam, akik jelezték a gyámügynek. (Az már egy másik dolog, hogy az osztályfőnököm fel akarta jelenteni a rendőrségen, de szerencsére erre nem került sor.)

Ha pedig már nem jársz iskolába, gondolom akkor már elég idős vagy ahhoz, hogy elköltözhess otthonról. Így a rendőrség is valószínű ellátna ezzel a tanáccsal. (Persze, ha feljelentést teszel, akkor azzal is biztos foglalkoznak majd.)

17l