Anyukám fizet mindent, picit már rosszul érzem magam miatta, jogosan?

Az, hogy valaki hogyan érzi magát, nem jogi kérdés.

Mondd el neki, beszéljétek meg, hogy hogyan éreznéd magad jobban.

A mi családunkban nincs ilyen mentalitás, hogy "ahogy a gyerek elmúlt 18 felé se fingok többé." A testvérem és én is felnőttek vagyunk, saját lakásunk van, párkapcsolatban vagyunk, mindkettőnknek nagyon jól fizető munkája van, évente többször járunk külföldre kirándulni, mégis ragaszkodna a szüleink ahhoz, hogy egyes dolgokat helyettünk fizessenek. Amikor mondtam, hogy új bútorokat veszünk a nappaliba, akkor ők egyszerűen azt mondták, hogy oké, akkor mi fezetjük a tévét. Mondhatom nekik, hogy nem kell mert mi is ki tudjuk fizetni, spóroljanak csak magukra, de erre mindig az a válasz, hogy ők miattunk élnek, mi vagyunk az életük, mit spóroljanak ők magukra, mi sokkal fontosabbak vagyunk és szeretnének még felnőtt korunkra is az életünk részesei lenni. Náluk hiába erősködsz, akkor is fizetik. Ha a szülők nincsenek szűkös anyagi helyzetben, akkor ez teljesen normális.

Nem te kéred, hogy anya most fizesd ki nekem a jogosítványt, mert én jogsit akarok. Így nem, ez már élősködés lenne. Amíg ez a szülőnek nem probléma és ő saját maga ajánlja fel, addig ne érezd magad rosszul. Egy normális családban ez csak természetes.

Figyelj, ebben az esetben én is fizetném ezeket a dolgaidat, hisz nem az van, hogy lusta vagy dolgozni, vagy tanulni - bár mit is csináltál 18-21 éves korodig?

Azért az nem mindegy, továbbá meddig akarsz továbbtanulósdit játszani?

23-24 éves korodra diplomádnak kéne lenni a kezedben, ha 18 évesen elmész fősulira.

Ha viszont vakartad az elmúlt három évben, akkor jogosan érezheted magad rosszul.

Én meg tudom érteni az anyukát.

Én például messze élek anyámtól és öcsémtől, így örülök ha eljönnek, vagy közös programra megyünk. Simán mondom azt hogy beszállok a benzinbe amiből feljönnek, fizetem a belépőt mert nem attól fogok éhen halni az élmény viszont mindent megér.

De ugyanígy volt anyám is, őt is így nevelték. Nagymamám 90 évesen is olyan, hogy a kevés nyugdíjából is mindig nekünk vásárol. Vagy idead pár ezer forintot, hiába vagyok már 28 éves felnőtt férfi. Én meg odaadom anyámnak hogy vásároljon valamit a nagyinak.

Szerintem kedves dolog tőle, hogy ilyen önzetlenül gondoskodik Rólad, ezt becsüld meg. Ha még mindig támogat anyagilag, akkor valószínűleg nem kell számolgatnia a pénzét, hogy ki tudja fizetni a rezsit hó végén, így természetes, hogy szeretettel támogat. Én viszonozni próbálnám a helyedben, vennék neki dolgokat, amiknek örülne, elhívnám én is magammal programokra, amiket én állok, segítenék neki otthon, satöbbi. Egy szülő-gyerek kapcsolatban a pénzt nemcsak pénzzel lehet visszafizetni, hanem törődéssel is.

Nálunk például párom apukája ilyen. A párommal jól élünk, dolgozunk, beosztjuk a pénzünket, van két gyerekünk és jön a harmadik is. Az én szüleim szerényebben élnek, de nem rosszul, így ők is támogatnak, a párom édesapja viszont vállalkozó és számára minden a családja. Állandóan vásárol nekünk (hasznos) dolgokat, kisegíti anyagilag a fiát, én pedig próbálom úgy viszonozni neki ezt, hogy bármikor vendégül látjuk őt vacsorára, meghívjuk ebédelni, segítünk nekik otthon a ház körül.

Ha jelenleg ugye nincs is munkád akkor nem is tudnád ezeket miből megvenni.

Ha soknak érzed akkor mondd neki, hogy anya nem kell ruha, mert 2 hónapja vettünk van egy csomó.