Miért nem nevel az apám? Miért nem tud szeretni? Beteg?

Életemben kétszer láttam apámat. Soha nem szeretett/akart, mert egy éve azt mondta anyámnak a telefonba, hogy: "fáj a s*ggem rá!"

Nem értem, hogy miért. Sokáig éreztem magamat nyűgnek, hogy anyu mindig egyedül nevel(t).

Azután nem éreztem azt, hogy szükségem lenne apámra, de egyre többet hallom, olvasom az apa szót. Olyan érzéketlen lehet az apám. De azt hallottam, hogy az anyja nagyon kedves, akkor meg nem értem hogyan lett mindenkivel közömbös. Tudni akarom ennek a titkát.

Nem akarok gondolni rá, de a nagyszüleim (ma is) emlékeztetnek rá és nagyon rossz emlékeket mondanak róla. Azt mondják, hogy hasonlítok rá, de én nem lehetek olyan rossz. Maximum a csípős nyelvem miatt hasonlítok rá és a szemét örököltem. Én nagyon szeretem az embereket (ápolónak tanulok, erre áldoztam az életemet), ritkán-ritkán érzem, hogy közömbössé válok mások problémáira. De meghallgatom őket. Sokan támaszkodnak rám és ez néha zavar.

Mi ez?! Ha valaki tudja az írja le. Köszönöm!