Kibékíthetetlen ellentét édesanyám és férjem között?

10 éve vagyunk együtt férjemmel, van 3 kicsi gyerekünk. Én 37, ő 40 éves, szóval nem vagyunk csitrik. Édesanyám, bár nem egy háztartásban élünk, állandóan beleszólna mindenbe, ha nálunk van, percenként záporoznak a negatív megjegyzések, olyan érzésem van mintha állandóan magyarázkodnom kéne az életünk minden mozzanata miatt. Úgy általában véve is nagyon negatív.

Amikor meg férjem épp nincs otthon, akkor őt szapulja, rosszul választottam, máshoz kellett volna mennem, milyen elviselhetetlen alak, stb.

Férjem nyilván vette már az adást az elmúlt évek alatt, és nem az a típus, aki birkatürelemmel tűr egy életen át. Pedig ő tényleg megtett mindent azért, hogy normális legyen a kapcsolat, segített ahol tudott, kedves volt, vicces. De most már ő is más. Egyre gyűlik benne is a feszkó, félő, hogy egyszer robbanni fog, és akkor tényleg olyat fog anyukámnak mondani, ami után joggal vágja majd a fejemhez, hogy na lám, ilyen ember a férjed.

Most azon a ponton vagyunk, hogy mindkettőjükön azt látom, hogy kibékíthetetlen az ellentét. Anyukám mindenen megsértődik, lehetetlen bármit is megbeszélni vele, mert picit sem nyitott más véleményére, csak a maga igazát hajtogatja. Párom meg a másik véglet, temperamentumos, szókimondó, csak eddig rám való tekintettel nem szólt be, de a tetteivel így is érzékelteti, hogy nem kedveli a közös együttléteket.

Mit lehet ilyen helyzettel kezdeni? Volt valaki hasonlóban, hogy oldotta meg?

A gyerekeimnek sem mindegy, hogy normális kapcsolatot tartunk-e a nagyszüleikkel vagy sem, és én is borzasztóan belefáradtam már az örökös békétlenségbe.

Az üljünk-le-megbeszélni nem működik, mert édesanyám, csak azt mondja mindig, hogy nem kell beszélni, semmi baj, aztán csendben megsértődik, majd hónapok múlva nekem privátban kifakad, és kezdődik a férjem ócsárlása, majd az én ócsárlásom. A mindennapokban pedig a szokásos folyamatos beleszólás, valahányszor találkozunk.

Igazából dühös vagyok mindkettejükre, de egy picit mindegyiknek igaza van a másikkal kapcsolatban. De én meg csak békét szeretnék. Mit számít ki milyen, ha közös programról van szó, és a gyerekekkel együtt mondjuk elmegyünk forrócsokizni valahová, miért kell feszkóban éreznünk magunkat közben?