A bántalmazott gyerekek jobbára csak tengődnek az életben?

Nem mindenben a rossz gyerekkor a hibás. Én alkoholista családban nőttem fel. Anyám-apám agresszív alkoholistaként előbb vertek, utána kérdeztek. 17 évesen leléptem, hogy ne kelljen velük élnem. Ahogy a nővérem és a bátyám is lelépett. Mégis mind hárman jól boldogulunk az életben, pedig egyedül a nővérem szerzett diplomát. Én halláskárosodás miatt sok jó állástól elestem, de úgy voltam vele, hogy így is tovább lehet lépni. Van lakásunk, félretett pénzünk. Az ember felnőttként nem a rossz gyerekkort hibáztatja. Amúgy egy dolog van ami nagyon bennünk van. Egyikünk sem iszik alkoholt, és nem dohányzunk. Soha 1 korty alkoholt nem ittam, ahogy a testvéreim sem. Pedig már átléptük a 30-as korosztályt.

37/N

Hasonló az életem úgyhogy tudom miről beszélsz. Van összefüggés. Sajnos nem kaptuk meg a támogatást ahhoz hogy egészséges magabiztos emberekké váljunk. Nekem megvan a diplomám is de nem lehet vele elhelyezkedni, illetve nem sikerült jól a záróvizsgám így emiatt is csak szörnyen érzem magam.

Lakásom sose lett volna ha a párom nincs.

Sajnos nem alakult ki az ősbizalom nálam se. Nincsenek barátaim, a családdal látszatkapcsolat van. Biztos vagyok benne hogy ez máshogy is alakulhatott volna egy támogató családi környezetben

Szerintem is szükséged lenne egy pszichológusra.

Gondolod, hogy a tárgyak határoznak meg téged? Az számít embernek, akinek diplomája és vagyona van? Ez nagyon torz elképzelés. A jövőre kellene koncentrálnod, hogy felépíts valamit és ha kell szerezd meg amire szükséged van, de ne ez alapján érezd valakinek magad.

Nem.

Nekem sem volt egy leányálom a gyerekkorom. De normális életem van. Már gyerekként felfogtam, hogy nem jó az, ahogy volt, és elhatároztam, hogy én máshogy fogok élni.

Tanultam, hogy normális munkám legyen, és jól alakultak a dolgaim.

Szerintem az önbizalomra lehet hatása. Nekem alkoholista, agresszív apám volt, akinek ok sem kellet az ütésre.

De az önbizalomhiány azért nem olyan súlyos nálam, hogy ez akadályozzon az életben.

Anyagiakhoz szerintem ennek nincs köze. Én is a nulláról kezdtem, ha akartak sem tudtak volna segíteni a szüleim, mert nem volt nekik miből. Középiskola után rögtön mentem dolgozni. Munka mellett tanultam tovább. Bár egy normális munkának nem feltétele a diploma, szóval ez sem feltétlenül szükséges.

Szerintem zárd le a múltat. Ne keseregj azon, amit már nem tudsz megváltoztatni.

Inkább legyenek terveid és azokra koncentrál. Pl. most stabil az életed, van munkád, párod, lakhatásod. Most kéne tanulni valamit, amivel biztosabbá válhat a jövőd.

Ilyen gondolatai meg rengeted embernek vannak, hogy nem elég szépek, okosak, stb. Azoknak is, akiket nem bántalmaztak, és azoknak is, akik kifejezetten jól állnak anyagilag.