Ti mit tennetek ebben a helyzetben? 17/L

amiota megszulettem azt varom, hogy betoltsem a felnottkort es elkoltozhessek itthonrol, mivel nincs jo kapcsolatom a szuleimmel. szuletesem ota szomoru voltam, de azzal hitegettem magam, hogy majd elkoltozok es minden jobb lesz. minel idosebb lettem annal nehezebben birtam veluk, 10-13 evesen mar csak meg akartam halni mert nem birtam oket tovabb elviselni, mindamig 13 evesen meg nem probaltam "felvagni az ereim" amikor nem voltak otthon. ez termeszetesen nem jott ossze, es annyira megijedtem, hogy eszreveszik es mit fognak tenni velem, hogy nem mertem ujra probalni tobbe. az utolso remenyem is elveszett, hogy megszabadulok toluk. ezutan nem sokkal megismertem a baratomat aki kicsit idosebb. felcsillant a szemem, hogy az o segitsegevel biztos el fogok tudni koltozni ahogy betoltom a 18-at, mert neki addigra lenne keresete. ezt kovetve volt par boldogabb evem, teljesen kiviragoztam, az emberek nem ismertek ram. a szuleim meg mindig kepben voltak, de azt hivven, hogy ugyis hamarosan vege kevesbe zavart. iden kezdtem a 11. osztalyt egy olyan iskolaban ahol sosem ment a szakmai targy, de nem tudtam iskolat valtani a szuloi engedely miatt. reg megbeszeltuk a baratommal, hogy a 11. osztaly elotti nyaramon egy ismerostol feketen kiveszunk egy alberletet kozos penzbol ahol a szuleim nem talalnak meg, es akkor majd elmegyek feketen dolgozni amig be nem toltom a 18-at, aztan pedig estin kijarom a kozepsulit. tudtam mi szeretnek lenni, foiskolara akartam menni, terveim voltak. lenyeg a lenyeg, a baratomnak megvoltak a sajat problemai es vegulis nem volt meg a sajat anyagi resze az alberletre. ezutan visszakerultem oda ahol kiskoromban voltam a boldog idoszak elott, ujra fel kellett fognom, hogy minden ugyanugy folytatodni fog tovabb. nem tudtam enni, aludni, tanulni igy pedig a kettest sem sikerult osszekaparni a szaktargyakbol. ismerosok altal beszeltem mas iskolak igazgatoival, de erettsegi elott egy evvel csak gimnaziumba vennenek at, de igy, hogy a 4 szakmai targybol bukok esely sincs ra. nem birok tovabb a szuleimmel lenni, de rokonokhoz nem mehetek, mivel senkinek fogalma sincs arrol mi tortenik otthon. masok elott kedveskednek, mosolyognak es ugy beszelnek rolam mintha imadnanak. nem birom ennyi ev utan minden egyes nap ujra es ujra hallgatni ahogy szandekosan hangosan sugdoloznak rolam, elturni hogy nincs a lakasban maganeletem mert benyitnak ram a mosdoban es a furdoben, nem birom tovabb a szobamba zarkozva tolteni az eletem, mert ha kimegyek es meglatnak belemkotnek. sokszor inkabb fennmaradok egesz este, hogy nyugodtan tudjak furdeni es kajat csinalni ejjel, ha pedig masnap suli utan alszok kapom a fenyegeteseket es a rosszindulatu kommenteket. rengetegszer almodom ujra amiket csinaltak velem, vagy hiszem az utcan hogy az o ordibalasukat hallom. megint egesz nap hanyingerem van, hullik a hajam es akarmilyen szanalmas is, a suliban neha ellogok orakrol, vagy azert mert nem tudom abbahagyni a sirast, vagy hogy ha nem tudtam aludni ejjel egy wc fulkeben aludjak. az osztalyfonokom mar pszichologushoz akar kuldeni, mert nemreg mikor logtam epp lyukas oraja volt es bejott a mosdoba ahol hallotta a sirasom. surgosen ki kell talalnom valamit, legvegso esetre szereztem altatot de nem szeretnem terhelni a baratom azzal, hogy elete vegeig valami ilyesmire kelljen emlekeznie. ti tudtok barmilyen otletet vagy tanacsot? minden valasz szamit, akarmilyen jelentektelennek is hiszitek. elore is koszonom