Téged vertek időnként gyerekkorodban a szüleid büntetésképpen?

hát megesett ...

volt nadrágszíjjal elverés is meg megpofozás is.

de azok más idők voltak, ott természetes volt az is, hogy a tanár felpofozza a diákot, és a szülő csak igazat adott neki, ez már sokat változott ... vagyis kb elképzelhetetlen sztem.

Vertek.

Imádtam.

Régen más vilag is volt , en erdelyben nöttem fel a 80as 90 es evekben , es akkor elfogadott volt , nem is voltak ezt szabalyozó törvenyek akkor , a szulöknek bármi szabad volt , sokan éltek is a lehetöseggel , söt emlekszem h szulöi ertekezleteken a szulök biztattak a tanarokat h ha a gyerek nem engedelmeskedik , bátran húzzon be egyet a tanár úr .

Igy a sulikban is szokasos latvany volt egy egy ideges, pms es tanarnö tépte egy egy gyerek haját .

Ez volt a normalis . Voltak akkor is tanári, tanult csaladok , ahol nem volt gyerkeverés , de nem ez volt a jellemzö ( elnezest a hosszú ékezetek hianyaert , nincs hosszú ö-m többek között )

Az a generació felnött es sokan közuluk maig nem tudjak elkepzelni hogy lehet gyereket nevelni ütleg nélkul , mert ök is igy nöttek fel , es hiaba minden felvilagositas es kampány, vedik az allaspontjukat es a nevelöiket , mikdenkeppen normalisnak akarjak erezni a felnövesuket es azt h verve voltak , nem akarnak negativ erzeseket , haragot erezni , szembenézni a múlttal .

Igy máig látni 30 as 40 es szulöket a játszótéren hogy pofozzák a gyerekeiket , hajat húznak , fenyegetnek .

Mindig összeszorul a gyomrom .

Egyszer egy plazaban voltam es a mellettem levö öltözökabinba bement egy 8 ev köruli kislany a szuleivel es hallottam ahogy suttogva szidják es közben ütik , hallottam ahogy a böre csattan es ö is fojtottan , halkan sir , megszokta h titkolnia kell .

Ereztem h összeszorul a torkom es a gyomrom es átszóltam h hallom h verik a gyereket , hagyjak abba azonnal !

Nem tudom honnan jött a bátorságom , utana a szulök kirohantak es egyedul hagytak a kislanyt aki sirva jött ki es a nyakan , arcán a bör teli piros foltokkal .....

Van egy gyerekem es nemverem .... hamarabb levágnámasaját kezem ....Pedig nagyon hosszú volt a dackorszaka es elég rossz volt biza de a humoros oldalát fogtam meg a dolgoknak

En nem voltam ilyen szerencses gyerekként ...

Hajajj. Nem csak, hogy vertek, fater néha a golyóimat is megszorongatta, ha nagyon rossz voltam. Volt, hogy kint kellett aludnom az udvaron (nem is egyszer), vagy nem kaptam enni, amíg egy hármasnál rosszabb jegyet ki nem javítottam. Ostorral is fegyelmeztek minket, vagy a hóba nyomták a fejünket télen sokszor. Apám részegen le is vizelt néha, ha visszabeszéltem.

De nincs ezzel semmi baj. Őket is így nevelték, mégis rendes felnőttek lettek.

Engem anyám azért is sokszor megvert, mert ő megvagta a saját ujját. Hagymaszeletelés, krumplipucolás közben. Egyszer leesett a polc tetejéről a mosogatószer, mert a polc szélére rakta. Kiment, 10 másodperc, puff!

Felvettem, tettem volna fel, erre addig ütött míg azt nem mondtam hogy én löktem le, mert "nyúlkáltam". Kaptam azért is mert felborultam a szánkóval. Szóval nem, utólag nem tartom jogosnak.

Hetente többször is. Nálunk már oviban is nagy volt a szigor, ha esetleg az óvónéni megjegyezte, hogy ma hangosabb voltam és zavartam a többieket... Végén már akkor is, amikor azt panaszolták, hogy egész nap a sarokban csendben gubbasztok és aggódnak, mert minek hívom fel magamra a figyelmet. Utána jött az első osztály, ahol "rókás" pecsétért, későbbiekben ha pénzt kértek be valamilyen programra és mit képzelek magamról, hogy ők milliomosok? Tetves is voltam alsó osztályokban, azért is rendesen kaptam, mert otthon kellett maradnom... A 4-es osztályzatot se viselték el, csak az 5-öst. Betegként túl hangosan köhögsz, túl hangosan lépsz, lélegzel, élsz.

Fakanállal, puszta kézzel, szíjjal, a nagy kedvenc a falba rugdossuk a gyerek fejét volt. De volt már vízbefojtási kísérlet is, késsel fenyegetőzés és még ki tudja mi, amire emlékezni se akarok.

Én elítélem őket és nem is érzek semmilyen kötődést irányukban. Az a gonosz fajta gyerek vagyok, aki közönyösen vállat von arra, amikor valaki azzal érvel, hogy "de hát 9 hónapig a szíved alatt hordott az édesanyád!". Egész gyerekkoromat rettegésben éltem le. Már ovisként többször felszöktem a társasház tetejére, hogy most leugrok onnan és meghalok, de féltem attól, hogy "csak" nyomorék leszek és életben maradok.

Nem szeretnék gyereket. Nem hiszem, hogy lenne bennem annyi anyai szeretet, türelem, hogy én nálam se pattanjon el a húr és nem szeretnék én lenni a következő szörnyeteg.

23/N