Megváltozna a kapcsolatotok az édesanyátokkal, ha kiderülne, hogy először abortálni akart titeket?

Nem,mert nem voltam a helyébe.nem tudhatom hogy ő mit élt át ami miatt ez megfordult a fejébe.

Az jobban zavarna ha rossz anya lenne vagy elhagyott volna.

Nem.

Egyrészt rég volt, másrészt nem tette meg.

Az anyaság akkor is sokkolni tudja az embert, ha készül rá, hogy mekkora felelősség és mennyi feladat, azt csak akkor kezdi kapizsgálni az ember, ha már benne van (nem véletlenül van sokaknak gyerekágyi depressziója). Megijedni nem szégyen, az a lényeg, hogy az ember végül meg tudjon birkózni a helyzettel.

Én nem tervezett gyerek vagyok, és anyukám fejében megfordult, hogy elvetet de apukám könyörgött, hogy tartson meg.

Ismerem a történetet, ismerem az okokat, de soha nem éreztem, hogy engem kevésbé szeretne mint a bátyámat.

Tehát a válaszom nem. Nem változtatott a kapcsolatunkon, mert tudom, hogy nagy felelősség a gyerekvállalás ami egy életre szól. Bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy hasonló döntés elé kell állnia.

Nem az számít, hogy mit gondoltunk valamikor, hanem az, hogy mi történt végül.

1, az én anyukámnak volt abortusza, amikor 7 éves voltam (akkor volt 3 az öcsém). Meghalt az ikertestvére, ott maradt egy négy hónapos és egy két éves kisgyerek. Apu és anyu sógora a temetést intézték, hazafelé balesetük volt, apunak a koponyája sérült, keresztapu hetekig feküdt a traumán medencetöréssel. Nyilván amikor kiderült, hogy terhes, eszébe sem jutott megtartani.

Ne ítélkezz, fogalmad sincs a döntések hátteréről az esetek többségében.