Mit lehetne kezdeni apámékkal? Voltatok már ilyen helyzetben? Ti mit tettetek/tennétek?

Mindenbe bele akarnak szólni, semmi sem szent nekik. Magánélet, célok, beszéd, barátok, ha nem hasonlítok rájuk. Például van felénk egyfajta sajátos beszéd és mivel ebben nőttem fel, ehhez szoktam hozzá, viszont ők kijavítanak. Ez még ilyen kicsi, semmilyen gond. Ellenben elvárják, hogy mindig úgy beszéljek, ahogyan az ő megálmodott tökéletes kisfiúk tenné (vagyis nekik még az is káromkodás, ha azt mondom valamire, hogy hülyeség). Véleményem nem lehet, csak az, amit ők akarnak hallani. Ha bármikor bármilyen reális célomat elmondtam, jött a szekálás és a lehúzás. Valamiért azt gondolják, hogy tudnak irányítani, de ha valami olyasmit tennék, amit nem szeretnének, már célpont vagyok. Csináltattam egy szolíd, kicsi tetkót és máris beszólogatnak miatta. A gyerekkorom nagyon emlékezetes marad, mert soha nem törődtek velem. Ha nem érem el az ő vágyaikat (például az egyetemet), akkor is szekálnak. Kerülöm is a rokonok nagy részét, mert csak kihasználnának, de ezt ők nem veszik észre. Vagy ha kicsiként b@**ogattak, nem tettek semmit sem. Ők csak melléjük állhattak vagy elfordíthatták a fejüket!

Ha ezeket vagy valamelyiket elmondom nekik, akkor ezerrel védik magukat. Én nem mondhatok semmit sem, csendben kell tűrnöm, ellenben ők sértegethetnek és lehordhatnak mindennek. 21/f