Anyukám állandóan üvöltözik velem, megüt, fösvénykedik, ennyire rossz lennék?

Eléggé kikészített anyum az idők során. Rengeteget veszekedtek apummal. Pár hónap múlva 18 éves leszek, és alig 1 éve kaptam saját szobát,amelyben én vettem a bútorok felét a saját zsebpénzemből. Mindig itt vagyok,és azóta szerencsére nem hallom a hangját,kivéve mikor az udvaron üvültözve szid engem mindenfélének, és amikor kb. leszedi az ajtóm,úgy ront be hozzám.

Megcsalta apumat régebben, mindig valakivel beszélgetett titokban telefonon,rejtegette a mobilját,és persze rengetegszer hallottam,hogy engem kibeszél a pasasnak. Pár hónappal ezelőtt nagyon romlott a kapcsolatom vele, minden apróság miatt kiakadt, üvöltött velem torkaszakadtából. Sokszor panaszkodtam a nagynénémnek sírva, anyukám a saját testvéreivel nem beszél, és mások mondják,hogy nagyon szemtelen,nagy a szája. Velem is így viselkedett,hogy ha valamit nem csináltam meg,addig üvöltött, amíg el nem éri azt,amit akar,sőt meg is ütött volna...És ősz folyamán ez többször is előfordult,hogy rajtam vezette le a feszültséget,és sokszor sírtam miatta, amiért így viselkedik velem.

Suliba nagyon jó tanuló vagyok, gimibe járok,és persze előfordult,hogy ilyeneket vágott a fejemhez,hogy ő nem tudja,hogy minek mentem gimibe,meg hogy ha az egyetemet is befejezem, akkor sem fogok érni semmit az életben. A gimiben az ösztöndíjat is megkaptam,de anyukám elvette az egészet. Busz bérletet fizeti belőle,és naponta ad 250Ft-ot uzsonnára.

Hogy a lényegre térjek,ami ma történt, az az volt,hogy elmentem fodrászhoz hajat satíroztatni,és anyukám mikor meglátott, mondta,hogy ezért a sz*rért fizettem ennyi pénzt,meg hogy ő majd kifest engem kékre meg zöldre. Ezt a megjegyzést elengedtem, viszont ami miatt sírtam, az volt,hogy egy apróság miatt betört a szobámba konkrétan,és elkezdett velem üvöltözni (konkrétan az,hogy a konyhában égve hagytam a villanyt,és a járókelők így beláthattak a házunkba). Mondtam,hogy menjen ki a szobámból,de hallottam,hogy 2 helyiséggel arrébb is szid engem,mint egy kutyát.Pl.( ki**szott lány,az anyja **rva istenit neki,és még hasonló szavak..) Később újra bejött, és mérgemben mondtam neki,hogy idegbeteg,majd leültem gépezni, ő pedig hátulról elég erősen a fülembe ütött. Nem is emlékszek,hogy mikor ütött meg engem utoljára,csak arra,hogy próbált már megütni,de lefogtam. Kb. szóhoz sem jutottam,ekkor már én is elkezdtem vele ordibálni,hogy takarodjon ki.. Nagy nehezen kiment,és ekkor tört elő belőlem a sírás,és gondolkoztam,hogy mivel érdemeltem ki egy ilyen szülőt...

Nektek mi a véleményetek? Ennyire rossz vagyok,hogy állandóan a szitkozódásait kell hallgatnom és tűrnöm? 17/L