Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat

A kérdés

Miért mondják, hogy felnőttként már tilos a szülőket okolni?

Elég durva bántalmazó környezetben nőttem fel, inkább lelki, mint testi terror, de kaptam azért párszor, aminek máig maradandó nyomai vannak sajnos.

5 éve nem élek otthon, de még mindig nem vagyok teljesen rendben sajnos.

Kb évente alakul ki valami egészségügyi gondom, ami a stresszre vezethető vissza, a migréntől a vesegörcsökig mindenre sajnos lelki okokat és traumát állapítottak meg okként.

Nem tudom elképzelni, hogy gyerekem legyen, pedig már nem vagyok olyan fiatal, eléggé benne abban a korban, amikor a nők az elsőt vállalják. Lehet, már sosem lesz, nem tudom. Az egészségem rosszabb, mint a 70 éves nagymamámnak, pedig nemrég lettem mindössze 24.

És a legszomorúbb, hogy már sosem tudom meg, milyen ember lettem volna, ha normális körülmények közt nőhetek fel.


(Nincsenek pozitív emlékeim, szóval valamikor babakoromban kezdődhetett még)



  febr. 18. 20:09  Privát üzenet  

A válaszok
1 2

Nem tilos okolni, csak épp attól nem oldódik meg semmi.

Segítséggel (pszichiáter például) és saját akarattal együtt kell feldolgozni a rossz élményeket, traumákat.



A válasz 94%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 89%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/16Időpont febr. 18. 20:14 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Attól kezdve, hoyg különköltöztél mindenképpen van lehetöséged felkeresni egy pszichológust, aki segít helyretenni magadban a gyerekkori problémákat.


Ha ezt elmulasztod, az nem a szüleid hibája, hanem a tiéd.



A válasz 87%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 75%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/16Időpont febr. 18. 20:15 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Jártam fél évet (ennyire volt lehetőségem ingyen), de nem lett sokkal jobb. Pénzem meg jelenleg nincs terápiára.

# 3/16Időpont febr. 18. 20:16 Privát üzenet
Eljön az idő az ember életében, amikor már muszáj vállalni a felelősséget a tettekért és nem lehet másokat okolni a kudarcokért. Ez egy fejlődési állomás. Aki ezt nem ugorja meg, az minden kudarcáért mást fog hibáztatni és elzárja a lehetőségét a tanulásnak és változtatásnak.

A válasz 70%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 73%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/16Időpont febr. 18. 20:22 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Járj pszichiáterhez, a helyi mentálhigiéniás rendelésre, az ingyen van bármeddig.

A válasz 85%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 89%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/16Időpont febr. 18. 20:24 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Szedd mar ossze magad. Barmi lehet beloled meg.

Az onsajnalat sehova nem vezet.



A válasz 54%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 73%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/16Időpont febr. 18. 20:24 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Pedig felnőtt emberként a sikertelenségért már nem a szülők tehetnek. Ha egy ember elszakad a rossz élethelyzetből, és a maga sorsának kovács, akkor onnantól kezdve minden döntésed, minden lépésed, minden cselekedeted csakis téged terhel.

Túl kellett volna már lépned a múlt eseményeitől. Ahogy mondják. A múltat már nem tudod megváltoztatni, de a jövődet te magad alakítod. Nem a múlt miatt kell keseredni, és a saját rossz lépéseid miatt még mindig a szülőket hibáztatni, hanem le kell zárni a múltat, és a saját életedet élni.

Mielőtt még azt mondanád nekem, hogy könnyű ezt mondani, ha nem tudom mit éltél át. Igaz, nem tudom mit éltél át. De tudom én mit éltem át. Alkoholista anya és apa mellett nőttem fel. 12 évesen a saját apám erőszakolt meg. 15 évesen anyám szerint normális az, hogy ivócimborái közül páran szintén megerőszakoltak. 17 évesen átélni azt, hogy feljelentettem a szüleimet, és a bíróságon az ügyész szerint én is hibás voltam. A szüleimet elítélték, én 18 évesen egyedül maradtam. Mégis talpra álltam. Asztmás lettem, pánikbeteg lettem, de nem akartam így leélni keserűen az életemet. Felnőttként olyan döntéseket hoztam ami nekem volt jó.

Ma 46 évesen boldog házasságban élek. Tudok beszélni az erőszakról úgy, hogy már nem fáj lelkileg. Van otthonom, nyaralok, élvezem az életet. A pánikbetegségem már csak nagyon ritka esetekben jön elő. Igaz az asztma már életem végéig a részem marad, de lehetne rosszabb is.

Tényleg jó tanács: Lépj tovább. Amíg erre nem vagy képes addig lelki roncs leszel.



A válasz 71%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 79%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/16Időpont febr. 18. 20:24 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

5, Pszichiáterre azért még nem szorulok, köszönöm.

# 8/16Időpont febr. 18. 20:25 Privát üzenet
A kérdező kommentje:

Nincs gond az életemmel, felépíttem a nulláról. Csak állandó egészségügyi problémáim vannak az átélt traumák miatt 5 év elteltével is.

# 9/16Időpont febr. 18. 20:26 Privát üzenet
Szerintem ez a klasszikus "nem tehetsz róla, de tehetsz ellene" szituáció. Azt sajnos meg tudom erősíteni, hogy nem minden pszichológus tud segíteni (én kettőnél is voltam, de csak a pénz húzták lerólam). Esetleg önismereti könyvek, videók és sok-sok belső munka segíthet.

A válasz 78%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 88%-ban hasznos válaszokat ad.
# 10/16Időpont febr. 18. 20:26 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Ti mennyire kezelitek felnőttként a 18-20 éves lányotokat?
Van itt olyan, akivel szörnyen bánt az apja kamaszként, felnőttként?
Van itt olyan, aki az anyukájával lakik felnőttként és néha hatalmas balhék vannak?
Van köztetek olyan, aki felnőttként döbbent rá, hogy mennyire hasonlít a szüleire?
Hogyan lehet elérni, hogy a szüleim felnőttként kezeljenek?
Illik felnőttként is elmondani a szülőknek, hogy spermadonor lettem?

Kérdések a Családi kapcsolatok rovatbólKérdések a Szülő-gyermek kapcsolat rovatból








Minden jog fenntartva © 2018, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!