Beleszólhatok abba hogy hogy neveljék a testvéremet?

Abba nemtudsz sajna beleszolni hogy “neveljek” ( ez amugy nem neveles)

De segiteni tudsz neki hogy mellette vagy es segited tamogatod.!

16 évesen azért már beszélhetnél anyáddal, hogy hagyja abba amit a tesóddal művel!Igenis beleszólhatsz, a te testvéredről van szó, és egy gyerek nem tulajdona a szülőknek, nem csinálhatnak vele amit akarnak!

Van fizikai terror, bántás is, remélem az nincs, de van lelki terror, ami még rosszabb mint a verés talán.

A gyermekvédelmi törvény szigorúan tiltja ezt is!

Én először beszélnék velük, de nagyon komolyan, felnőttesen.Hogy ezzel mit ártanak a tesódnak, neki milyen rossz, stb.

Ha ennek nem lenne hatása, megteheted hogy bemész családsegítőbe és ott segítséget kérsz.Vagy a húgoddal együtt bementek.

Ha eddig nem mersz elmenni, mindenképp beszélj szüleiddel akár többször is!

Beszélj a dolgokról a húgoddal, éreztesd vele hogy mellette állsz, segíted.Amikor csesztetik, nyíltan kelj a védelmére!Közben próbálgasd finoman jó fele terelni, ne szidják folyton, ő ne váltsa ki ezt.Javasolj neki viselkedési formákat, mit csináljon ha szidják.

Beszélhetsz tanáraival a jegyeiről, kérheted őket, beszéljenek szüleiddel, mert bántják húgodat.

Ha semmi nem vezet eredményre, készülj fel rá, hogy 2 év múlva 18 leszel, ha akkor is gond lesz, bementek gyámhivatalba és kéritek hogy te nevelhesd tovább, és esetleg albérletbe mentek és dolgozol.Ha az okok meglesznek még akkor is, mérlegelni fogják.

Szörnyű hogy neked 16 évesen jóval több eszed van, mint a felnőtt szüleidnek!

Legyél határozott és erős!Kitartást hozzá!

Szervusz

Én is ugyanabban a cipőben járok,mint Te. 3-an vagyunk mi is. Évek óta próbálok kiállni az öcsém mellett,mióta a mostohaanyámmal együtt élünk. A kisebben gyakorolja a hatalmát.

Az én testvérem is sokszor sír miatta,fél tőle (én is pedig már 17 vagyok,a tesóm pedig még csak 8).

Sokszor szóltam bele a veszekedéseikbe,hogy ne beszéljenek ilyen csúnyán a kisgyerekkel,ne várjanak tőle olyan sokat,mint mondjuk tőlem,hiszen még csak kisiskolás gyerek.

Azzal,hogy szembeszálltam velük,a lelkiismeretem tisztább lett,de nem használt semmit. Sőt,csak rontott.

Ami beválhat,hogy nem közvetlen a leszúrások közben szólsz bele a dolgokba,hanem miután lenyugodtak,finoman rávezeted őket,hogy nem csinálták jól. Talán kicsit elgondolkodnak. Lehet,hogy kiabálni fognak,hogy semmi élettapasztalatod nincs,ne szóljál bele,de tudod,néha az ember kiabálással leplezi zavarát.

De ami a legfontosabb: a testvérednek azzal nyújtod a legtöbb támogatást,ha sokszor megölelgeted,elmondod neki,hogy szereted,olvasol neki mesét (ha időd és energiád engedi),játszol vele néha,meghallgatod a kis csevegését,vagy egyéb ilyen apróságokkal tudatod vele,hogy veled biztonságban van.

Tudom hogy nehéz,a szíved szakad belé,de ami igaz,az igaz: amit adsz,azt kapsz (én ezt máris látom)

Nem vagy egyedül :) sok sikert!

“ezerszer el van neki mondva reggel hogy gyere fogat mosni menj el ec-re kelj már fel. Du ezerszer el van neki mondva hogy csinálja meg a leckét és pakoljon be a táskába. Este meg hogy menjen fürödni meg egyen már menjen fogat mosni menjen aludni.“

És mi lenne a célod? Tegyük fel, hogy meghallgatnak, sőt, hallgatnak rád, ráhagyják a húgodra ezeket a dolgokat. Akkor egy nyolcéves gyerek este nem fürdik, nem mos fogat, nem pakolja be a táskát, nem fekszik le időben. Reggel nem ébresztgetik, amúgy sem tudna kikelni az ágyból, ha előző nap sokáig tobzódott. Akkor rohangálna bepakolni a táskát, redbehozni magát, stb. Minden áldott reggel elkésne a suliból, leckéket sem csinálná meg, az összes tanára rászállna... szerinted így jobb, nyugodtabb élete lenne?

Esetleg azon elgondolkodtál, hogy ha a kislány megcsinálná a feladatait magától, akkor nem kellene minden nap “ezerszer” rászólni ezek miatt? Mi lenne, ha ezzel segítenél neki, hogy te figyelmezteted őt?