Akik megszakították a kapcsolatot a szüleikkel?

1. Nem en kertem, hogy adjanak eletet

2. Hiaba a szuleim, ha egy paraszt s***fejek, akkor nem fog erdekelni, hogy o miattuk letezem

3. Amiket tettek, az szamomra megbocsathatatlan, tehat nem, nem sajnalom hogy nem tartom veluk a kapcsolatot (pedig ok probalnak keresni)

Miért érezném?

Örülök, hogy végre nem kell minden nap gyomorgörccsel hazajárnom, hogy vajon ma miért üvöltenek velem, vagy egyáltalán hozzám szólnak-e, vagy totál leszarják, hogy létezem.

És köszi, nem kértem, hgoy megcsináljanak :)

Az én helyzetem kicsit bonyultabb.

Édesapám meghalt egy két hete. Igazából, szerintem ha ebbe belegondol bárki is, az megfogja érteni mit érzek.

Párommal babát várunk (akinek van gyereke az tudja mennyibe kerül)

Eljött a temetés kifizetése. 3 testvérem van, és egy nevelő anyám.

A temetés 315e forintba kerül, ebből 210e nekem kellett kifizetni. - oda lett a babakelengyére összegyűjtött pénzem. Oké... Bárki akiben van egy kis igazságérzet az tudja h miért haragszok. Meg aki 315 elosztva 5 felé... Hát igen...

Oda adtam, apám legyen normálisan eltemetve. Persze elmondtam nekik h a babakelengye meg minden, de senkit nem érdekelt. Egyszer kértem pénzben segítséget kb 35.000 akkor se volt... Nekem legyen 210e zsebből.

Na ez az én okom. És nem is bánom. Csak engem innentől kezdve el lehet végérvényesen felejteni.

12 eves koromban valtak el a szuleim, apam elkoltozott. Azelott se sokat volt otthon, mindig csajozott, nem foglalkozott velem.

Azota evente 2x talalkozunk kb, de az is ilyen eroltetett , az uj csaladjaval.

Nem konkretan apam hianyzik, hanem az erzes, hogy milyen lehet egy apaval felnoni.