Egyenrangú-e a felnőtt szülő és a felnőtt gyerek?

1) Egyenrangú (ha külön is él, és a szülei segítsége nélkül eltartja magát).

2) Csak annyira, amennyire a független felnőtt gyereke hagyja. Ha nem akarja, nem hagyja, és nincs gond.

3) Addig igaz, amíg a gyerek gyerek. Amikor már felnőtt, akkor egyenrangúak viszonyává válik.

"1) Egyenrangú-e a szüleivel az a felnőtt gyerek, aki szüleitől minden tekintetben független és önellátó, mint mondjuk egy átlag 26-30 éves? Milyen tekintetben igen vagy nem?"

Egyenrangú teljes mértékben. Mindkét fél úgy kell, hogy tekintse a másikat, mint aogy minden más ismeröst, akivel baráti kapcsoaltban van.

"2) Beleszólhat-e és beleavatkozhat-e a szülő a független felnőtt gyereke életébe? Milyen esetekben igen vagy nem?"

Nem, nem szólhat bele, semmi esetben sem. Legfeljebb tanácsot adhat, amit a másik fél vagy megfogad, vagy sem, de ez az ö döntése teljes mértékben.

"3) "A szülő-gyerek kapcsolat olyan szeretetkapcsolat, amelyben alá-fölé rendelt viszony van." - Igaz-e ez az állítás? Mikor igen vagy nem?"

Alá-fölé rendelt viszony csak akkor van még, amikor a gyerek kicsi és nem képes önálló döntésekre. Ez a viszony a gyerek növekedésével, érésével egyre kevésbé marad ilyen formában, egyre inkább az egyenrangú, egymás mellé rendelt kapcsolatra kell átváltoznia ahhoz, hogy egészséges viszony maradhasson köztük.

Én 21 éves vagyok, de egyértelműen alá-felé rendelt viszony van.

Meg is kaptam, hogy egy büdös talnyos vagyok. Meg is ver, meg üvöltözik, hogyha nem azt csinálom, amit mond. Olyan szinten is beleavatkozik, hogy hova mehetek, volt, hogy becibált a kocsiba...

Legjobb távol lenni tőle. Ha normálisan tanácst adok, beszélni akarok, fogd be a szád, összeverlek...

Sose fog egyenrangúnak venni.

A fent leírt pontjaid alapján írom:

Mint szülő, max. tanácsot adok a felnőtt gyerekeimnek, amit vagy megfogadnak, vagy nem. Ha nem fogadják el a tanácsomat, azt is elfogadom. Saját kárán tanul. Ez egyértelmű. 26 és 30 évesek. Nem szoktam beledumálni az életükbe, mindkettőnek megvan a magáé.

Más szülőnek is csak ajánlani tudom, hogy sokkal többre értékelik a gyerekeim, mint azt, hogy állandóan kekeckedjek. Egyenrangúak, igen.

1: igen

2: nem avatkozhat bele, de tanácsot, véleményt mondhat, mint bárki más, hiszen legtöbben fontos döntéseket megbeszélnek valakivel, barátokkal, családdal. Ha pedig valami hülyeséget készül elkövetni, akkor nyilván a körülötte lévők véleményét nem jó tanácsnak, hanem beleavatkozásnak fogja érezni.

3: igen, valamennyire alá-fölé rendelt, hiszen egy kisgyerek nem tud sok mindent magától, a szülei iránymutatására van szüksége